Rapmon&Mei (OS.) II.rész

Nos sajnálom,hogy ilyen sokáig nem írtam,de most igyekszem bepótolni lemaradásomat! Folytatódik a Rapmon Os, de most csak egy kis romantikát hozok nektek :D
Ohh és még valami! Készítettem egy új blogot,mert a Lizás történetemnek lassan itt a vége, s mivel nem lesz annyira Happy End mint ahogy hiszitek,ezért elkezdtem,hogy ne érezzétek magatokat majd rosszul! ITT! megtalálható lesz. Most csak egy bevezetést,írtam,de kíváncsian várom a véleményeteket! Nosz akkor kellemes olvasást!




Végre van egy szabadnapunk,mit most az egyszer nem a srácokkal töltöm. Hanem azzal a lánnyal aki egyre fontosabb nekem. Mei, Ő az a lány kit szívembe zártam. Az elején fura volt,mondjuk most se másabb a dolog, de már tudom,hogy miért ilyen. Makacssága megbolondít, s kedvessége meglágyít. Elfeledteti mind azt velem, mit gyerek koromban éltem át. Mielőtt megismertem volna életemet, hiányoltam egy bizonyos valakit. Tévhitben éltem,mert azt hittem,hogy gyerekkori barátom olyan mint amilyenre emlékeztem régen. De nem. Egyszer egy randi közepén,mit kedvesemmel töltöttem felkeresett,majd közölt velem egy-két  dolgot. Meghallgattam,hisz nagyon rég találkoztam vele. Néztem is egy nagyot,hogy hogyan talált meg,de elfogadtam,hisz nagy bajban volt. Segítettem rajta,de úgy érzem nem kellett volna. Sőt! Beszélni se kellett volna vele. Egy álnok nőszemély lett belőle. Gondolta,hogy én hülye majd segítek neki. Be is jött a terve,így sikeresen lehúzott. Nagy nehezen,de visszajött az a pénz mit kölcsön kért tőlem,de nem fogom neki megbocsátani. Gyerekkori barátok voltunk, a legeslegjobbak. De Ő átvágott. Mindegy, nagy nehezen túltettem magam ezen,s most kedvesemmel foglalkozom,ki itt áll mellettem,s velem tölti szabadidejét.
-Mi a baj?-kérdezi
-Semmi az égadta világon!-mosolygok, s homlokon puszilom
-Aha. Ne rágódj azon. Rég történt. Senki sem olyan mint,amilyen régen volt.-mosolyog
-Tudom,de hallgatnom kellett volna rád akkor.-nézek le a földre
-Hé!-áll meg s felemeli fejemet,majd szemembe néz -Te csak jót akartál! Az a ribanc hibája minden! De a múlt az múlt. Most jelen vagy,s a lényeg,hogy mi ketten itt vagyunk egymásnak.-karol nyakamba
-Igaz. A lényeg,hogy itt vagy nekem. -mosolygok,majd kezemet derekára helyezem -Mei?
-Mi az?-fürkészi arcomat
-Este..Este azt szeretném,ha máshol aludnánk.-nézek szép szemeibe
-Hmm..Lesz ott energia ital?-kuncog
-Ajj te!-nevetek majd megcsókolom -Na benne vagy?
-Hol lenne ez a "máshol"?
-Titok!-mosolygok
-Tudod,jól,hogy nem szeretem ha húzod az agyamat.-túr bele hajamba
-Megesik!-nevetek
-Hmm~.-s elenged,majd elindul
-Na most mi az?-kuncogok,majd utána megyek
-Gonosz vagy!-mondja morcosan
-Tudom!-megállítom,s magam elé fordítom -De így szeretsz!-megcsókolom
-Egyszer jól el kéne téged verni!-kuncog
-Majd ma megnevelhetsz!-nevetek
-Vigyázz,mert szavadon foglak!-próbál komolyan beszélni,de nem megy neki,mert elneveti magát
-Előbb tanulj meg fenyegetően beszélni!
-Bánja túró!-von vállat,s újból elindul -Akkor megyünk?-nyújtja felém kezét
Én csak felkuncogtam,majd megfogtam kezét,s úgy sétáltunk tovább. Lassan elérkezik az este, s vele együtt a meglepetésem is.


-Merre megyünk?-szólal meg szerelmem,miközben szemét letakarva vezetem a meglepetésemnek szánt helyre
-Nyugi,mindjárt ott vagyunk!-kuncogok
-De tönkre fog menni a frizurám!
-Nem fog! Nekem kopaszon is tökéletesen lennél! Jó itt most,óvatosan emeld fel a lábad,mert lépcső következik.-vezetem óvatosan
-Kösz! Kedves vagy.-nevet
-Jó na! De amúgy kinyithatod a szemed,mert itt vagyunk!-veszem le kezemet szeméről

Mei POV~

Nem tudom,hogy mit tervez mára Namji,de már nagyon várom. Érzem,hogy valami extra dolog fog ma történni. Nem mindig ilyen,csak amikor rájön a "romantikázhatnék". Ahj de szeretem! Az elején,mikor "megismerkedtünk" nem gondoltam volna,hogy ez lesz.Az a kaland,mit átéltem vele akkor,nem bántam meg. Sőt! Isten áldja az emberiséget,hogy így történt minden! Hisz nem mindenki kaphat a semmiből herceget! Mondjuk én megkaptam a sajátomat,de nem átlagos módon. Eddig senkinek se mutattam meg való énemet, de neki sikerült megtörnie. Embert,míg így nem szerettem,mint Namjit! A fiúk is nagyon jó fejek. Örülök,hogy ilyen barátai vannak,kedvesemnek
-Merre megyünk?-kérdeztem,miközben szememet letakarva vezetett
-Nyugi mindjárt ott vagyunk!-húzza még az agyamat
-De tönkre fog menni a frizurám!
-Nem fog! Nekem kopaszon is tökéletesen lennél! Jó itt most,óvatosan emeld fel a lábad,mert lépcső következik.-úgy tettem ahogy mondott
-Kösz! Kedves vagy!-kezdek el nevetni
Jó na! De amúgy kinyithatod a szemed,mert itt vagyunk!-veszi le kezét szememről
Ami ott engem fogadott, az maga volt a mennyország!

El sem hiszem,hogy idehozott. A szoba nem volt ez a puccos helyiség, szóval pont jó volt. Tudja jól,hogy mi a jó nekem. Ki tett magáért!
-Na mi az elvitte a cica a nyelvedet?-karol át
-Ez gyönyörű!-fordulok vele szembe majd megcsókolom -Köszönöm!-nézek szép szemeibe
-Ez még nem minden!-mosolyog
-Ennél is jobban meg akarsz hatni?-kuncogok
-Gyere!-fogja meg kezemet,s húz maga után
Én követtem,s közben izgultam,hogy még mivel lephet meg. Hát a szívem megállt mikor megláttam.

-Ki szeretném veled használni ezt a helyet!-mögém áll s vállamat kezdi el csókolgatni
-Namji?-fordulok vele szembe
-Hm?-néz szemembe
-Szeretlek, és köszönöm!-ölelem meg
-Én is szeretlek!-simogatja hátamat,s fejemet
Ezután egymás szemét pásztáztuk,majd közeledtem felé,s csókkal leptem el ajkait. Kezei lejjebb vándoroltak,s ruhámtól megfosztva simogatott. Ő is követte példámat, így megvált ruháitól.
Ez az este úgy érzem,hogy fantasztikusan fog eltelni. Életemmel tölthetem,egy nagyon szép helyen. Teljesen más személyiség vagyok mellette.

(kellemes olvasást^^)