Ma bevallom neki...(OS.)

Annyeong^^ Nos mint megígértem több embernek is,hogy lesz Jungkook-os OS. Még várható, Suga, V, Jin,Rapmon...Nyugodtan kérjetek :D Most is természetesen Kookie szemszögéből lesz minden :D De itt most csak egy átlagos iskolás fiú :D

Ezt hallgassátok hozzá^^

Áhh ez nap is nagyon nehéz. Matekból egymás után három órám lesz. Kész,én meg fogok halni. Anya, Apa, szeretlek titeket. Én ma már nem térek haza. Vigyázzatok a mangámira,köszönöm.
Már itt vagyok az iskola előtt és várom,hogy elüssön egy jármű. De nem fog, mert ki az aki a járdán vezetne? Már tudom...Én. GTA-ba se tettem másképp. Áhj bárcsak otthon lehetnék,és játszhatnék egész nap. Tegnap találtam egy jó PC játékot is,és persze,hogy nem játszhattam vele este,mert suli van. Mindegy, ideje bemenni a terembe. Legalább Technika órával kezdünk. Ezt még szeretem is,meg rajzolni, de rajz csak hetente egyszer van, sajnos. Mondjuk nem vagyok nagyon ügyes Technikából,de legalább ott van Ő. Az a lány aki tetszik egy ideje. Miatta akár iskolába is járnék szívesen,csak adna egy esélyt. De én hozzászólni se merek. Az iskolába alig vesznek észre. Vagyis, én bújok el úgy mint egy Assassin. Elvagyok én magamnak. Bár a fiúk,a barátaim folyton mondogatják,hogy beszélgessek velük de én egy "nem" szóval letudom. Meg hát,amilyen tanácsokat adnak ők, az szőrnyű. Most így őszintén ki fogadná meg azt,hogy -idézem- "Járj kigombolt inggel,és kacsints lányokra....de ha akarod fiúknak is csinálhatod". Köszi Suga-Hyung, kedves vagy. Vagy a másik amit Jimin-Hyung mondott, "Szeksi denszelj a lányoknak és akkor észrevesznek!(igen így mondta)". Most így őszintén ki tenne ilyet? Hát biztos nem én.
Megérkeztem a teremhez ahol van az órám. Hál'Istennek nincs még itt Ő. Leültem a szokásos helyemre,majd telefonomat kezdtem el nyomkodni. Észre se vettem,de már mindenki meg érkezett és be csöngettek. Amint a tanár beért meghajoltunk előtte,s már kezdődött az óra.
-Nos gyerekek, -szólalt meg a tanár- Ma párokban fogtok dolgozni, egy ékszeres dobozt kell ma faragnotok. Hogy ne legyen veszekedés kihúzzatok egy papírt rajta egy számmal,és akivel egyezik a szám az lesz a párotok.
Na de jó, még ez is? Mindenki beleértve magamat húzott egy cetlit. Én a hármas számot húztam. Kerestem is az illetőt, de olyannyira nem figyeltek rám,hogy az már Animébe illő volt.
-Tiéd a hármas?-szólal meg mögöttem egy lány
-Igen az enyé...-fordulok meg majd lesokkolok
Ő az...Az a lány,akit kedvelek. Ez most egy ajándék lenne vagy büntetés? Hisz aki ismer az tudja,hogy milyen félős vagyok lányok körében.
-Szuper!-mosolyog- Akkor ma együtt dolgozunk. Számítok rád!
Annyira gyönyörű. Nem érdekel,hogy fiatalabb mint én, Én elfogadom úgy ahogy van. Apámnál  is fiatalabb Anyám,szóval nem gond.
-Figyelsz?-lép közelebb
-I-igen! É-én is számítok rád!-erőltetek egy mosolyt majd megfordulok és keresek egy üres padot
-Arrébb mennél?-mosolyog még mindig
-Ja..khmm. Persze.-ülök arrébb
Érzem,hogy a vér két irányba megy. Nyugi Jeon Jeong Guk! Szedd össze magadat!
-Milyen ékszeres dobozt csináljunk?-fordul felém
-M-milyet szeretnél?-nézek rá félénken
-Hmmm...Nem is tudom. -teszi állára kezét- Áhh már tudom!-csettint egyet- Csináljunk olyat ami jellemez mind kettőnket. Hisz ketten alkotjuk,nem?-néz rám
-Ez igaz. Tetszik az ötlet!-mosolygok rá
Annyira édes....én....én szeretem Őt. Ma...Ma bevallom neki. Nem habozok tovább.
-Akkor itt van egy-egy lap.-nyúl táskájához- Rajzold le,hogy mit akarsz rá faragni, én is így teszek.-adja oda
-Rendben.-vettem el
Ezek után nagyon nem beszélgettünk. Mindketten a munkánkra figyeltünk.
Tíz perc után megtört ez a csend.
-Úúúúú de szép.-hajol vállamhoz- Ez egy hangjegy? Nagyon jól rajzolsz Oppa!
Hirtelen a vér is megfagy bennem a hirtelen közeledésétől.
-K-köszi.-dadogom
-Szereted a zenét?-néz rám
-I-igen, Kiskorom óta énekelek és táncolok.
-Uhh akkor biztos nagyon ügyes vagy. Majd egyszer mutasd meg,hogy hogyan énekelsz, jó?-hajol közelebb
-R-rendben.-vörösödöm el- T-te mit rajzoltál?-váltok témát
-Egy babát!-nyújtja felém
-Aztaaa,de jól rajzolsz!-áll el a szavam- Amúgy egy babát? Hogyan jellemez téged
-Hát, a baráti körömben úgy említenek mint egy babát. A viselkedésem, a nevetésem olyan mint egy babáé. De....áhh nem ez nem mondhatom el.-rázza meg fejét
-Mit?-nézek rá meglepődve
-Áhh na jó, ha már ennyire győzködsz. Gyere-mutogat kezével,hogy menjek közelebb- Van egy olyan tincsem ami olyan mint egy babáé,és folyton felfele áll,mondhatni radarként szolgál.-suttogja fülembe majd elneveti magát
Tényleg úgy nevet mint egy kisbaba. Áhhh és milyen közel volt hozzám. De az vicces amit mondott.
-Hol van?-kuncogok
-Itt!-mutat feje búbjára -Csak mondom kivasalom,hogy ne látszódjon.
-Pedig látszik eléggé.
-Miiii?-akad ki
-Nyugi csak viccelek.-nevetek
-Gonosz!-üt vállamba
-Áu!-nevetek még mindig
Inkább dolgozzunk,mert kizavar a tanár. Nézd már most is milyen szemmel figyel minket!-nevet Ő is
-Jesszus!-ijedek meg-Amúgy rendben.
-Ez aztán a reakció!-nevet
Elkezdtünk dolgozni. Sokszor segítettem neki faragni,de elég ügyes volt így elboldogult. Párszor össze is ért a kezünk,amitől persze mindig zavarba jöttem. De lassan letelt az óra. Észre se vettük,de már kicsöngettek.
-ÖOhhh már is vége?-szomorodik el
-Igen.-pakolok el
-Hmmm....folytatjuk ma suli után?-kérdezi
Lent guggolok a földön,mert pakoltam a táskámba és mikor megkérdezte a vér is megfagyott bennem. Ott guggoltam megfagyva. Mint aki WC-zne.
-Oppa? Valami baj?
-Nem nincs!-állok fel hirtelen,de ezzel a mozdulattal bevertem kezemet a padba
-Jézus,jól vagy?-jön oda s megfogja kezemet
-P-persze! S-semmi bajom!-távolodom
-Én nem úgy látom.Meg kéne nézni,hogy nincs e komolyabb baja.-masszírozza,hogy ne fájjon annyira
-Ny-nyugi!-húzom ki kezemet apró kezei közül- Minden rendben van! Akkor suli után!-s már rohanok is ki a teremből
Áhh ez meredek volt öcsééém! Majdnem ott helyben el ájultam. De, várjunk csak? Megfogta a kezemet!!!! Én meg kihúztam az enyémet s elrohantam. De bunkó vagyok Istenem!!!! Bocsánatot kell kérnem suli után. Várjunk...Suli után??!?!?!? Akkor ez most egy randi? Mondja valaki azt,hogy nem az és ,hogy ez csak egy iskolán kívüli tanulás, vagy mi! Mindegy, túl sok nekem ez most. Megyek a következő órámra, ami...matek. Huhh de jó, már a pokolban érzem magamat. Megkell írnom a végrendeletemet.

Két matek már lement, már csak egy van. Fura, de most figyeltem. Máskor nem szoktam,ezért nem értek semmit. Tuti beteg vagyok, egy igazán halálos beteg.
Már csak húsz perc van az órából aztán ebédszünet. Hahh már kilyukad a gyomrom. Egyre lassabban telt az idő. Mintha megfagyott volna az idő és ott fentről nevetnek viselkedésemen. Biztos vicces,de nem nekem,
Végre letelt a harmadik óra is, így én rohantam is már kajálni. Szokásos helyemre, ami az iskola udvarának a végébe helyezkedik el egy fán. Igen egy fán. Onnan mindent látok. Annyira gyönyörű Szöul. Szerintem ma evés közben lerajzolom a tájat. Igen,ezt fogom tenni.
Számban a szendvicsem,kezemben a grafitom. Egy-egy harapás után rajzoltam. Ám ezt nem bírtam sokáig, mert megéreztem fájdalmam. Igaza volt neki, meg kellett volna nézetnem. Mindegy már úgy is lassan letelik a szünet.
-EL fogsz késni!-szólal meg valaki alulról
Én annyira megijedtem,hogy majdnem leestem.
-Hehh?-nézek le majd még egyszer majdnem leesek -M-mit keresel itt?-szólok le
-Láttam,hogy erre jöttél,így megnéztem,hogy milyen hely is ez. Még nem jártam itt,pedig én is ide járok.-nevet
-Ohh -mászok le- értem. Hát én azért szeretek idejárni,mert ilyenkor egyedül tudok lenni.-teszem el cuccomat
-Ohh akkor megzavartalak?-szontyolodik el
-N-nem!-kapom rá hirtelen tekintetemet -Te nem zavarsz..vagyis -vakarom meg fejem- Tudod...én..én...kedv..-szólal meg hirtelen a csengő
-Áhhh siess!! El fogunk késni!-fogja meg karomat
Csak húzott maga után,én meg csak néztem. Majdnem elmondtam neki. De az idő nem volt velem. Mindegy! Megpróbálom még délután!
-Na szia! Akkor majd suli után!-megy is tovább
Én álltam még egy percet a folyóson,majd ráeszméltem,hogy becsöngettek. Gyorsan berohantam a terembe. Mázlimra még a tanár nem érkezett meg,így helyet tudtam foglalni. Az érkezésemre sokan felfigyeltek,de nem érdekel. Csak Ő jár most a fejemben. Nem kellett sok pedig...Ahj....Olyan béna vagyok. Padomra dőltem s csak Ő rá gondoltam. az utolsó pá órámon csak rá tudtam koncentrálni, semmi másra.
Hát eljött az idő, gyerünk JungKook megtudod csinálni!! Kint vártam a kapuban, s nem is kellett sokáig várnom,mert rá pár percre megjelent.
-Nos akkor mehetünk?-kérdezi mosollyal az arcán
-Mehetünk.-mosolygok én is
Gyerünk! Itt az alkalom!
Elmentünk az iskolához közeli parkba, ott vette elő a befejezni való tananyagunkat.
-Nos akkor kezdjünk is neki!-csap tenyerébe
-Várj...előtte még mondanék valamit.-sóhajtottam egyet- Én...Én...
-Mi a baj Oppa?-ér az arcomhoz
-Én nagyon kedvellek téged!-csukom hirtelen a szememet
Mivel nem kaptam válasz kinyitottam az egyiket, s amit láttam azaz volt,hogy elvolt vörösödve.
-Én..én-veszi el a kezét- N-nem is tudom,hogy mit mondjak!-fogja meg fejét
-Nem kell semmit se mondanom.-nyitom ki szememet- Csak azt szerettem volna,hogy tudj erről! Nekem ez is bőven elég.-mosolygok
-De én is kedvellek Oppa!-csap szájára -Vagy is....izé..
-M-mi?-tágul ki szemem- T-tényleg?
Válaszul csal bólogatott.
-De, hogyan?-nyelek egyet
-Már nyár óta.-néz el- Egyszer egy parkban láttalak a barátaiddal és pont akkor segítettél egy kislányon aki nagyon sírt. Szóval...azóta.-néz rám hatalmas gyönyörű szemével.
-Komolyan?-vörösödöm el- Hát tudod, én azóta kedvellek,amióta ide járok.-vakarom meg tarkómat
-Höeeeeh..-kuncog- Az elég sok idő.
-Ne nevess!!-kuncogok én is- És mond csak...Ráérnél...valamelyik nap?
-P-persze!néz rám fülig érő szájjal- De most már fejezzük be ezt!-mutat a dobozra
-Rendben!
Ezután csak hülyéskedtünk. Vagy is csak ő piszkált engem, de én sem hagytam magam. Mikor épp csönd volt dúdolgatni kezdtem.
-Ez mi? Tök jól hangzik.
-Mi? Ja ez? Ez az egyik szerzeményem a barátaimmal-mosolygok
-Hűhhhaaa! Elénekled nekem?-csillog a szeme
-Doegopa neoui oppa neoui sarangi nan neomu oppa, nareul moreun cheokhaedo chagaun cheokhaedo  neol mireonaeji mothagesseo. .-énekeltem
-E-ez gyönyrű!-fogja meg kezem
Nem haboztam így összekulcsoltam kezeinket.
-Akár csak te.-nézek rá
Ebben a pillanatban éreztem azt,hogy cselekednem kell. Felé közeledtem, mire ő becsukta szép szemét. Ajkaira érzéki csókot leheltem. Visszacsókolt ami nekem, ezerszer, nem, inkább annál többször jobban esett. Szeretem, semmi kétség.
-Lennél a barátnőm?-válunk el
-Igen.-megcsókol majd megölel
-Szeretlek.-súgom fülébe



(Hát nos mára ennyi^^ Remélem tetszeni fog^^ Kellemes olvasást^^ Ja és ha valaki nem érti a Boy in Luv-ból idéztem a lassú részt! Ajánlatos hozzá hallgatni!)