JungKook POV~
-De Hyung, miért?-megyek utána miközben,pakolászik a lakásban.-Mond miért nem élvezhetem ki a nyári szünetet? Kaptunk két hónap szabit!
-Te is tudod,hogy nem én szabom a dolgaidat,de amit elszalasztottál anno azt most be kell pótolnod.-kap fel egy szennyest Jin-hyung és bemegy a fürdőbe.
-De mért pont most kell diákmunkát vállalnom? Már nem vagyok diák, és rendes munkám is van!-állok meg az ajtófélfánál,s nézem ahogyan bepakol a mosógépbe.
-Tudom JungKook,de ez van. Hidd el nem lesz annyira vészes.-indítja be a mosógépet.
-Dehogyis nem! Hisz egyedül leszek egész nap!-hisztizek.
-Muszáj a te hangodat hallgatnunk mindig?-szólal meg a nagyszobából YoonGi-hyung.
-Igen!-nézek rá morcosan.
-Hagyjad már! Most tudod milyen.-szól rá NamJoon-hyung.
-Hyung, te se tudsz segíteni?-megyek az előbb említetthez.
-Nem, de ezt már kb két órája is mondtam.-néz fel rám telefonjáról.
-De jó..-vetődöm a kanapéra.
-Nyugi Maknae! Majd megyünk meglátogatni és kinevetni!-veregeti meg a vállam V-hyung.
-Kösz...-húzom a számat.
-Amúgy tudod már,hogy mit fogsz dolgozni?-kérdezi Hoseok-hyung.
-Nem.-teszem kezemet szememre. -És ez a legrosszabb. Kitudja,hogy mit sóznak rám!
-Csak nem lesz rossz...annyira.-mondja Suga.
-Mindegy is.-sóhajtok,majd felülök. -Mi lesz az ebéd?-nézek a konyhába.
-A kedvenced!-mondja Jin-hyung.
-Ez aaaz!-ujjongok.
-De miútán összepakoltam, kaptok. Vagy kaphattok előbb is,de akkor ki kell magatokat szolgálnotok.-mondja.
-Én megvárlak!-vágja rá Jimin.
Mi is bólinottunk. Megvártuk míg kész lesz Jin-hyung a dolgával, aztán meg ebédeltünk. Imádom,mikor gondolnak rám. Hiába kötnek belém,de náluk jobb barát nincs a Világon.
-Kipukkadok!-dőlők be az ágyamba.
-Kellett neked egymás után négyszer enned!-mondja Leaderünk.
-De annyira finom volt!~ -húzom el a mondat végét,majd becsukom szememet. -Na de én elteszem magamat. Jó éjt skacok.
-Hát jó is lenne, mert holnap lesz a nagy nap.-mondja Hoseok-hyung.
-Ja sajnos.-dünnyögöm párnámba.
Hát igen, holnap fogok meghalni. Nagyon jó! Na de mindegy is, aludjunk.
-Kookie kelj fel!-hallok egy hangot.
-Mi az?-kérdezem rekedt hangon.
-Itt az ideje,hogy felkelj! Idő van!-érzem, ahoyg rángatja valaki a párnámat.
-Még öt percet!-hesegetem kezemet előtte.
-Na jó, ha ezt akarod!-hallom ahogy távozik a hang.
Végre visszaaludhatok. Vagyis csak ezt hittem,mert rá öt perce valami nagyon hideg és nedves dolgot éreztem.
-Jézusom!-kapom fel fejemet. -Hyung?-nézek Jin-hyungra.
-Végre,hogy fent vagy!-mutatja felém a kancsót.
-Ezért kellett leöntened?-ülök fel és lekapom magamról a pólót.
-Képzeld el igen!-néz rám morocosan. -Na de siess! Nem sok időd van!-ezzel távozott is a szobából.
-Most komolyan...-mondom halkan.
Sóhajtottam egyet,majd elindultam mosakodni.
-Úristen! JungKook! Ne mászkálj félmeztelenül!-kapja szeme elé TaeHyung a kezét mikor meglát miközben kimegyek.
-Most mibajod?-nézek rá. -Mindig így szoktam aludni, csak tegnap nem,mert lusta voltam leöltözni.-megyek elmellette.
-Jó reggelt!-köszönök a többieknek.
-Jó reggelt!-mondják egyszerre.
-De akkor is...-követ V-hyung. -A szemem nincs hozzádszokva...-ül a többiekhez.
-Biztos csak féltékeny vagy!-nevet Hope-hyung.
-Na persze!-nevet Ő is.
-Én mentem mosakodni!-álltam tovább.
Most nincs erőm hozzájuk. Összeszedem magam aztán megyek "dolgozni".
-Na én mentem!-veszem fel cipőmet.
-Mindent elraktál ami kellhet?-jön oda SeokJin-hyung.
-Igen!-kapom magamra táskámat.
-Na sziasztok!-mondom,majd kinyitom az ajtót.
-Szia! Vigyázz magadra!-mondják a többiek.
Lerohantam a lépcsőn,majd egyenesen a kint váró kocsiig kocogtam.
-Jó reggelt!-szállok be.
-Jó reggelt. Izgul?-kérdezi a sofőr.
-Kicsit.-kuncogok-
Az út nem telt sok időbe,de ebben a kis időben is csak arra tudtam gondolni,hogy mi lesz ha elrontom? Mi lesz ha leírom magamat az emberek előtt? Mindegy, a lényeg,hogy jól teljesítsek.
-Nos itt vagyunk!-állunk meg.-Mindent bele!-néz rám a sofőr a visszapillantótükrön keresztúl.
-Köszönöm!-mosolyogtam,majd kiszálltam.
Hát itt vagyunk. Egy vidámparkban fogok dolgozni, de nem tudom,hogy miként. Hát, próba szerencse.
Célba vettem az irodát,majd mikor megtaláltam,szóltam,hogy ki vagyok és már is fogadtak.
-Jó napot!-hajolok meg.
-Viszont!-hajol meg a főnők úr.-Nos üljön le.-úgy tettem ahogy kért.- Akkor térjünk is a lényegre.-tól elém egy szórólapot.- A munkája amit kap, az nem más lesz mint szórólap osztogatás. Óránként kapja bérét. Már ma kezdhet.-kulcsolja szája előtt össze kezét.
-Szórólap osztogatás?-fürkésztem a lapot. Nem is olyan rossz. Nem megterhelő, és nem is annyira unalmas, gondolom én. -Rendben, ma kezdenék.-nézek az úrra.
-Rendben.-mosolyodik el. -Itt az öltöző kulcsa.-veszi ki fiókjából a kulcsot.
-Miért kell az öltöző kulcsa?-veszem el.
-Hát mert ott találja a munkaruháját.
-Ja rendben értem. Köszönöm.-állok fel, majd meghajolok.-
-Sok szerencsét! Viszlát!-int kezével.
-Viszlát!-hagyom el a helyiséget.
Megkerestem azt a bizonyos öltözőt, de amit ott láttam, az nem embernek való. Egy óriás mackó jelmez. Most komolyan? Szórakoznak velem? Tényleg ebben kell dolgoznom? Ebben a melegben ráadásul? Fhuu, csak éljen ezt túl.
Magamra kaptam nagy nehezen azt a jelmezt,majd gyakoroltam benne egy kicsit. Hisz kétlem,hogy fura mozdulatok nélkül el-e vesznek tőlem bármit is. Amint kimentem valaki kint várt és a helyemre vezetett.Megálltam a főbejáratnál, s ott munkálkodtam.
Volt aki elvette tőlem a szórólapokat,de volt aki nem. Rájöttem,hogy fura mozdulatokkal felvonom magamra a figyelmet, de mivel nem volt kedvem leégetni magamat, hiába ebben a jelmezben vagyok, maradtam a táncnál. Jobbra balra hullámoztam, kicsiknek robot táncot is jártam. Volt egy öregember, ki csak fotózkodni akart velem,de elvehette volna igazán azt a szaros papírt. Mindegy is már.
Már kezdtem kicsit unni, mikor hirtelen egy tucat gyerek ostromolt le. Agyba-főbe ölelgettek, és hiába nem tetszett nekem,de ki kellett bírnom. Mikor végre tovább álltak, csak akkor vettem észre,hogy a szórólapok nagyja a földön van. Nagyon jó. Hát akkor szedjünk össze. Lehajoltam, de alig tudtam elérni, mivel a fej nem annyira könnyű, így simán előre tudok esni,ha jobban lehajolok. Sikerült felszednem párat,de már kezdtem feladni. A fejet meg nem vehetem le,hisz nincs még szünetem.
-Kell segítseg?-hallok egy női hangot.
-Hát azt megköszönném!-mondom,de nem nézek fel rá.
Láttam egy kezet, mi összeszedi a lapokat, majd felém nyújtja.
-Tessék!
-Köszö....nöm.-nézek rá. Hirtelen a lélegzetem is elakadt, annyira szép volt.
-Ugyan nincs mit! Ilyen aranyos maciknak mindig segítek!-üt játékosan a jelmez hasába.
Gyorsan kapcsoltam,hogy én egy munkahelyen vagyok.
-Ohh! Én meg ilyen aranyos lányoknak mindig osztok szórólapot!-meghajolva előtte átnyújottam a lapot.
-Köszönöm!-kuncog. -Nincs meleged amúgy abba a jelmezbe?-néz rám.
-De! Nagyon is!-nevetem el magamat,mire Ő is elneveti magát.
-Ohh hát ezesetben!-nyújt felém egy üveg vizet.- Tessék! Jól fog ez majd jönni.
-Köszi, még egyszer!-kuncogok,majd megdermed kezén tekintetén. Egy szilikon karkötő ékeskedett szép csuklóján mire az volt rá írva,hogy "I LOVE BTS". Szóval Ő egy ARMY. Szuper..
-Iza! Gyere!-kiabál egy másik lány.
-Megyek már is! Nos örvendtem! Majd még találkozunk! Szia!-majd el is indult a másik irányba.
Én csak intettem felé. Szóval Iza mi? Leültem egy padra, nem foglalkozva a munkámmal, levettem a jelmez fejét,majd abba az irányba néztem amerre az a lány ment.
(Folyt.köv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése