JungKook&Iza II.rész

Miután jól leszidtak,hogy leültem "munka" közepén csak úgy, befejeztem amit elkezdtem, összeszedtem cuccaimat,majd átöltöztem és hazaindultam. Beszálltam a kocsiba, ami rám várt,majd a Dormot vettük célba. Kissé elfáradtam a mai nap miatt, de csak szerintem azért,mert meleg volt.


-Megérkeztünk!-szól nekem a sofőr.
-Mi?-nyitom ki hirtelen a szememet,mert egész idő alatt csukva volt.-Ja jó.-dörzsölöm meg a szememet.-Köszönöm.-nyitom ki az ajtót.-Viszlát!
-Viszlát!-s már hajtott is el,amint becsuktam az ajtót.
Hajh, ha ez így fog menni, még az Idol élettől is elmegy a kedvem. De mondjuk nem volt annyira rossz ez az első nap. Sőt! Igazán jól szórakoztam,csak ez a meleg tesz nekem keresztbe. Nem nagyon szeretem, vagyis kibírom,csak nem ebben a jelmezben. Mindegy, menjünk fel a lakásba.

-Sziasztok!-nyitok be.
-JungKoooook!-fut felém Tae-hyung. -Tudod mennyire hiányoztál!-ölel meg,közben eljátssza,hogy sír.
-Jól van,jól van!-nevetek,közben menekülni próbálok.
-Nem engedlek!-ölel szorosabban.-Most az enyém vagy!
-Jin-hyung! V meg akar erőszakolni!-próbálok kiszabadulni,de ő továbbra ölel.
-Engedd már el!-szedi le rólam az Alient. -Na milyen volt?-mosolyog.
-Ez nem fair!-biggyeszti le az ajkát V.
-Jó na! Inkább menj és végezd el a dolgodat!-szól rá legidősebb tagunk.
-De..-szól közbe Jin, így nem tudja befejezni.
-Nincs de! Iparkodj!-üti meg a kezében lévő porolóval.
-Megyek már na..!-hisztizik,majd elneveti magát.
-Na mesélj!-fordul felém,közben a többiek, kivéve V-t, is csatlakoztak
-Hááát.-húzom a szó végét.

JungKook POV END~


Iza POV~

-Készen vagy már?-szól rám nővérem.
-Igen, két perc és mehetünk!-húzom össze táskámat.
-Várod már?-dől a szobám ajtajának.
-Igen!-mosolygok,majd felveszem a táskát a hátamra.-Na mehetünk!.
-Rendben gyere!
-Ohh várj!-állok meg hirtelen,majd visszafordulok a szobámban, és magamra kapom kedvenc karkötőmet.-Most már mehetünk!-indulok meg.
-Ahj te! Még mindig rajongsz értük?-kuncog.
-Igen. Nagyon szeretem őket.-fürkészem karkötőmet.
Ma van a szülinapom. Ma töltöttem be a tizenhetedik életévemet. A nővéremmel épp most tartunk egy vidámparkba,hogy ünnepeljünk. Tudom, ez elég gyerekes, de ez egy ígéret. Ma pontosan tíz éve,hogy a szüleink meghaltak. Igen, pont a szülinapomon történt a baleset. Én és a nővérem eldöntöttük,hogy minden évben elmegyünk ebbe a vidámparkba. Azon a helyen van egy kis rész,ahol mécsesek ékeskednek,mit szüleinknek szántak. Mindig elmegyünk oda. Viszünk virágot,mécsest, majd ha mindennel végeztünk imádkozunk értük. Hiányoznak,de nem érzem mégsem érzem egyedül magamat.
-Hallasz?-bök a metrón vállba testvérem.
-Mi?-kapom ki a fülest a fülemből.
-Ma nagyon nagy hőség lesz. Jobb ha ez nálad lesz.-nyújt felém két üveg vizet.
-Köszi.-veszem el. -Mikor érünk oda?-áll meg a metró.
-Most!-mosolyog.
Fel se tűnt,hogy már ott vagyunk.

-Wáoooo!!!-tátom el a számat. -Mennyit változott egy év alatt!-nézek körbe.
-Ez tényleg nem semmi.-mosolyog. -Őőő, vigyázz szerintem.-mutat egy irányba.
-Mi?-fut felém egy tucat kisgyerek.-Jézus!-ugrok reflexből arrébb. -Ez meredek volt!-törlöm meg homlokomat.
-Igen, de az a maci nem úszta meg!-mutat előre.
-Szegény,-nézek oda. -Megyek segítek neki!
-Te és a segítség? Beteg vagy?-nevet. -Jó, de siess.
-Rendben.-elindultam a lent guggoló maci jelmezes emberhez.

-Kell segítseg?-kérdezem

-Hát azt megköszönném!-mondja,de nem néz fel rám.

Lehajolok,majd összeszedem a papírokat.

-Tessék!-nyújtom felé.

-Köszö....nöm.-néz rám. 

-Ugyan nincs mit!  Ilyen aranyos maciknak mindig segítek!-ütök játékosan a jelmez hasába.

-Ohh! Én meg ilyen aranyos lányoknak mindig osztok szórólapot!-meghajolva előttem átnyújtotta a lapot.

-Köszönöm!-kuncogok. -Nincs meleged amúgy abba a jelmezbe?-nézek rá.

-De! Nagyon is!-neveti el magát,mire én  is elnevetem magamat.

-Ohh hát ez esetben!-nyújtok felé egy üveg vizet.- Tessék! Jól fog ez majd jönni..

-Köszi, még egyszer!-kuncog,
-Iza! Gyere!-szól nővérem.

-Megyek már is! Nos örvendtem! Majd még találkozunk! Szia!-majd el is indult a másik irányba.
Gyorsan visszarohantam, de nagyon furcsán érzem magam. Olyan deja vu érzésem támadt,mikor vele beszéltem.
-Mehetünk tovább?-én válaszul csak bólogatok.
Elmentünk előbb imádkozni, aztán próbáltuk élvezni a helyet. Azzal az érzéssel,hogy itt haltak meg szüleink, nem igazán lehet élvezni. De próbálok nem a rosszra gondolni, hanem csak a jóra.
Végül sikerült elvonnom a figyelmemet, de folyamatosan az a maci jelmezes ember hangja visszhangzik a fejemben. Annyira ismerős, mintha hallottam már volna valahol.
-Hé Iza! Jól vagy?-térít ki gondolkozásomból Unnie.
-P-persze.-nézek rá.
-Aha, és ezt most higgyem is el?-teszi keresztbe karját.-Itt vagyunk nem tudom hány órája, de te szinte itt sem vagy lelkileg. Mi a baj?-néz rám aggódó szemekkel.
-Nem tudom.-simítom meg karomat. -Olyan érzésem van egész nap mintha valamit elszalasztottam volna.-nézek rá.
-Mint például?
-Pont ez az,hogy nem tudom mi lehet az. Ahj.-sóhajtok.- Mindegy, élvezzünk ki mindent míg lehet.-mosolygok.
Ezután még jobban élveztük magunkat. Ajándékból még egy óriás macit is kaptam nővéremtől. Azt mondta, hogy "Majd pótolja azt,akit ma láttál." Haha, nagyon vicces. De a szándék a lényeg.

-Ideje menni nem?-kérdezem miközben a mosdóban vagyunk.
-Ha akarsz.-mos kezet.
-Már elég fáradt vagyok.nézek rá a tükörből.
-Akkor menjünk.
-Oké.- kimentünk a helyiségből, majd elindultunk kifele a vidámparkból, de valami nagyon kiszúrta a figyelmemet.
-Ezt nézd!-állítom meg.,majd egy irányba mutatok neki.
-Mi az?-néz abba az irányba.
-Nem látod?-kapom el karját.
-Nem, de ez fáj.-néz le karomra.
-Ne azt nézd!-kaptam el állát. -Hanem azt!-mutatom újból abba az irányba.
-Most azt kéne látnom,hogy egy fiú beszáll egy autóba?
-Igen!-engedem el.- Tudod ki Ő?-nézek rá.
-Nem. Mért kéne tudnom,hogy ki Ő?-húzza fel szemöldökét.
-Ő...-nézek újból abba az irányba. -A BTS fiúk egyik tagja, JungKook oppa.-szorítom össze öklömet.
-Ja vagy úúúgy.-esik le neki. -Akkor mit állsz itt? Menj oda és támadd le!
-Dehogy is! Nem merem..-halkulok el.
-Hát te hülye vagy.-mondja.
-Tudom.-sóhajtok egyet, majd megakad valamin  a szemem. Kookie oppa táskájából szórólapok kandikáltak ki.

Iza POV END~

JungKook POV~

-Komolyan? Tényleg annyira szép volt?-támad le Alien barátom.
-Igen.-bólogatok.
-De hát, ha ARMY, akkor tabu.-mondja NamJoon-hyung.
-Tudom...sajnos.-húzom el a számat.-Nem mintha többet fogom látni.
-Miért?-kérdezi Jimin.-hyung.
-Hát mert kétlem,hogy egy vidámparkba mindennap megy egy ember.-nézek rá.
-Ez igaz.-mondja az előbb említett.
-Nem igazán. Lehet vissza néz. Kitudja. -mosolyog Jin-hyung. -Én amúgy azt mondom,hogy ha sikerül, és meg lehet oldani,hogy ne legyen belőle baj, akkor randizhatsz vele. Legalább is szerintem.-áll fel,majd nyújtózkodik.-Na de én lefekszem aludni. Kookie neked sem ártana.-indul meg.
-Jó éjt.-mondtuk egyszerre.
-Jó éjt.-int kezével,majd eltűnik a szobában.
-Én azért ellene lennék. De te tudod, te életed, csak arra kérlek,hogy semmi hülyeséget ne csinálj.-követi példáját Leaderünk.
-Igaza van.-helyesli Suga-hyung.
-Nem mintha randira hívnám amúgy.-nevetek.
-Áhhh dehogy hívnád tényleg!-nevei el magát Hoseok.
-Ezt,hogy érted?-nézek rá.
-Már most nem tudom mennyi ideje,de csak róla beszélsz. Minden mondatodba beleraktad. Tetszik neked.-kuncog.
-Nem igaz. -nézek rá hülyén.
-De igaz!-áll fel a kanapén V. -JungKook szerelmes!-ugrál.
-Nem szerelmes, maximum csak tetszik neki.-mondja Yoongi-hyung.
-Hát hogyne. Meg én vagyok a mikulás nem?-állok fel,majd a mosdóba vettem az irányt.
-Tényleg te vagy az?-áll meg az ugrálással.
-Persze. Nem tudtad?-nevetek,majd eltűnök a fürdőben.
Ezek se százasok, de tényleg. Még,hogy tetszik. Feleségül ne vegyem el? Bár, azt bevallom,hogy tényleg szép lány, meg kedves így elsőnek. Áhh mindegy is. Inkább készülődök holnapra.
Lefürödtem,majd bevetődtem az ágyamba. Hamar elnyomott az álom.

-Kookie kelj....fel.-nyit be Jin-hyung. -Nem szóltam-mosolyog.
-Jó reggelt!-kapom magamra a pólót.
-Neked is. Örülök,hogy magadtól felkeltél.
-Még jó hogy. Nem akarok megfázni miattad.-nevetek. -Na megyek reggelizni aztán mosakodni.-indulok ki a szobából.
Köszöntem a többieknek. Bekaptam pár falatot, és mentem is mosakodni. Rendesen felöltöztem, és mentem az utamra.Köszöntem a sofőrnek, majd elvitt a vidámparkba. Miközben utaztunk készítettem egy fotót a rajongóknak, mert megkaptam a magamét a fiúktól,hogy nem adok életjelet nekik.

-Köszönöm. Viszlát!-szálltam ki a kocsiból.
Bementem, majd köszöntem az ottani embereknek, aztán gyorsan átöltöztem. Most nagyobb kedvvel estem a munkának. Újból táncolni kezdtem az embereknek,és most többen is vették el tőlem a lapokat. Éppen egy kis srácnak jártam a szokásos robot táncot, mikor valaki hátulról megbökött.
-Igen?-szólalok meg. -Miben segíthetek?-majd megfordulok.
-Üdv barátom! Rég találkoztunk!


(Folytatáááás. :D )

JungKook&Iza (rövid történet) I.rész

Megint egy kis Kookieval szolgálok nektek^^ Ez egy rövid sztori lesz,miben JungKook Idol,. Ő és csapata kap két hónap szabadnapot nyáron,de Kookie azt nem élvezheti ki.. Hogy miért, és,hogy mi fog történni? Az kiderül ha elolvassátok!!


JungKook POV~
-De Hyung, miért?-megyek utána miközben,pakolászik a lakásban.-Mond miért nem élvezhetem ki a nyári szünetet? Kaptunk két hónap szabit!
-Te is tudod,hogy nem én szabom a dolgaidat,de amit elszalasztottál anno azt most be kell pótolnod.-kap fel egy szennyest Jin-hyung és bemegy a fürdőbe.
-De mért pont most kell diákmunkát vállalnom? Már nem vagyok diák, és rendes munkám is van!-állok meg az ajtófélfánál,s nézem ahogyan bepakol a mosógépbe.
-Tudom JungKook,de ez van. Hidd el nem lesz annyira vészes.-indítja be a mosógépet.
-Dehogyis nem! Hisz egyedül leszek egész nap!-hisztizek.
-Muszáj a te hangodat hallgatnunk mindig?-szólal meg a nagyszobából YoonGi-hyung.
-Igen!-nézek rá morcosan.
-Hagyjad már! Most tudod milyen.-szól rá NamJoon-hyung.
-Hyung, te se tudsz segíteni?-megyek az előbb említetthez.
-Nem, de ezt már kb két órája is mondtam.-néz fel rám telefonjáról.
-De jó..-vetődöm a kanapéra.
-Nyugi Maknae! Majd megyünk meglátogatni és kinevetni!-veregeti meg a vállam V-hyung.
-Kösz...-húzom a számat.
-Amúgy tudod már,hogy mit fogsz dolgozni?-kérdezi Hoseok-hyung.
-Nem.-teszem kezemet szememre. -És ez a legrosszabb. Kitudja,hogy mit sóznak rám!
-Csak nem lesz rossz...annyira.-mondja Suga.
-Mindegy is.-sóhajtok,majd felülök. -Mi lesz az ebéd?-nézek a konyhába.
-A kedvenced!-mondja Jin-hyung.
-Ez aaaz!-ujjongok.
-De miútán összepakoltam, kaptok. Vagy kaphattok előbb is,de akkor ki kell magatokat szolgálnotok.-mondja.
-Én megvárlak!-vágja rá Jimin.
Mi is bólinottunk. Megvártuk míg kész lesz Jin-hyung a dolgával, aztán meg ebédeltünk. Imádom,mikor gondolnak rám. Hiába kötnek belém,de náluk jobb barát nincs  a Világon.

-Kipukkadok!-dőlők be az ágyamba.
-Kellett neked egymás után négyszer enned!-mondja Leaderünk.
-De annyira finom volt!~ -húzom el a mondat végét,majd becsukom szememet. -Na de én elteszem magamat. Jó éjt skacok.
-Hát jó is lenne, mert holnap lesz a nagy nap.-mondja Hoseok-hyung.
-Ja sajnos.-dünnyögöm párnámba.
Hát igen, holnap fogok meghalni. Nagyon jó! Na de mindegy is, aludjunk.


-Kookie kelj fel!-hallok egy hangot.
-Mi az?-kérdezem rekedt hangon.
-Itt az ideje,hogy felkelj! Idő van!-érzem, ahoyg rángatja valaki a párnámat.
-Még öt percet!-hesegetem kezemet előtte.
-Na jó, ha ezt akarod!-hallom ahogy távozik a hang.
Végre visszaaludhatok. Vagyis csak ezt hittem,mert rá öt perce valami nagyon hideg és nedves dolgot éreztem.
-Jézusom!-kapom fel fejemet. -Hyung?-nézek Jin-hyungra.
-Végre,hogy fent vagy!-mutatja felém a kancsót.
-Ezért kellett leöntened?-ülök fel és lekapom magamról a pólót.
-Képzeld el igen!-néz rám morocosan. -Na de siess! Nem sok időd van!-ezzel távozott is a szobából.
-Most komolyan...-mondom halkan.
Sóhajtottam egyet,majd elindultam mosakodni.
-Úristen! JungKook! Ne mászkálj félmeztelenül!-kapja szeme elé TaeHyung a kezét mikor meglát miközben kimegyek.
-Most mibajod?-nézek rá. -Mindig így szoktam aludni, csak tegnap nem,mert lusta voltam leöltözni.-megyek elmellette.
-Jó reggelt!-köszönök a többieknek.
-Jó reggelt!-mondják egyszerre.
-De akkor is...-követ V-hyung. -A szemem nincs hozzádszokva...-ül a többiekhez.
-Biztos csak féltékeny vagy!-nevet Hope-hyung.
-Na persze!-nevet Ő is.
-Én mentem mosakodni!-álltam tovább.
Most nincs erőm hozzájuk. Összeszedem magam aztán megyek "dolgozni".

-Na én mentem!-veszem fel cipőmet.
-Mindent elraktál ami kellhet?-jön oda SeokJin-hyung.
-Igen!-kapom magamra táskámat.
-Na sziasztok!-mondom,majd kinyitom az ajtót.
-Szia! Vigyázz magadra!-mondják a többiek.
Lerohantam a lépcsőn,majd egyenesen a kint váró kocsiig kocogtam.
-Jó reggelt!-szállok be.
-Jó reggelt. Izgul?-kérdezi a sofőr.
-Kicsit.-kuncogok-
Az út nem telt sok időbe,de ebben a kis időben is csak arra tudtam gondolni,hogy mi lesz ha elrontom? Mi lesz ha leírom magamat az emberek előtt? Mindegy, a lényeg,hogy jól teljesítsek.

-Nos itt vagyunk!-állunk meg.-Mindent bele!-néz rám a sofőr a visszapillantótükrön keresztúl.
-Köszönöm!-mosolyogtam,majd kiszálltam.
Hát itt vagyunk. Egy vidámparkban fogok dolgozni, de nem tudom,hogy miként. Hát, próba szerencse. 
Célba vettem az irodát,majd mikor megtaláltam,szóltam,hogy ki vagyok és már is fogadtak.
-Jó napot!-hajolok meg.
-Viszont!-hajol meg a főnők úr.-Nos üljön le.-úgy tettem ahogy kért.- Akkor térjünk is a lényegre.-tól elém egy szórólapot.- A munkája amit kap, az nem más lesz mint szórólap osztogatás. Óránként kapja bérét. Már ma kezdhet.-kulcsolja szája előtt össze kezét.
-Szórólap osztogatás?-fürkésztem a lapot. Nem is olyan rossz. Nem megterhelő, és nem is annyira unalmas, gondolom én. -Rendben, ma kezdenék.-nézek az úrra.
-Rendben.-mosolyodik el. -Itt az öltöző kulcsa.-veszi ki fiókjából a kulcsot.
-Miért kell az öltöző kulcsa?-veszem el.
-Hát mert ott találja a munkaruháját.
-Ja rendben értem. Köszönöm.-állok fel, majd meghajolok.-
-Sok szerencsét! Viszlát!-int kezével.
-Viszlát!-hagyom el a helyiséget.
Megkerestem azt a bizonyos öltözőt, de amit ott láttam, az nem embernek való. Egy óriás mackó jelmez. Most komolyan? Szórakoznak velem? Tényleg ebben kell dolgoznom? Ebben a melegben ráadásul? Fhuu, csak éljen ezt túl. 
Magamra kaptam nagy nehezen azt a jelmezt,majd gyakoroltam benne egy kicsit. Hisz kétlem,hogy fura mozdulatok nélkül el-e vesznek tőlem bármit is. Amint kimentem valaki kint várt és a helyemre vezetett.Megálltam a főbejáratnál, s ott munkálkodtam. 

Volt aki elvette tőlem a szórólapokat,de volt aki nem. Rájöttem,hogy fura mozdulatokkal felvonom magamra a figyelmet, de mivel nem volt kedvem leégetni magamat, hiába ebben a jelmezben vagyok, maradtam a táncnál. Jobbra balra hullámoztam, kicsiknek robot táncot is jártam. Volt egy öregember, ki csak fotózkodni akart velem,de elvehette volna igazán azt a szaros papírt. Mindegy is már.

Már kezdtem kicsit unni, mikor hirtelen egy tucat gyerek ostromolt le. Agyba-főbe ölelgettek, és hiába nem tetszett nekem,de ki kellett bírnom. Mikor végre tovább álltak, csak akkor vettem észre,hogy a szórólapok nagyja a földön van. Nagyon jó. Hát akkor szedjünk össze. Lehajoltam, de alig tudtam elérni, mivel a fej nem annyira könnyű, így simán előre tudok esni,ha jobban lehajolok. Sikerült felszednem párat,de már kezdtem feladni. A fejet meg nem vehetem le,hisz nincs még szünetem.

-Kell segítseg?-hallok egy női hangot.

-Hát azt megköszönném!-mondom,de nem nézek fel rá.

Láttam egy kezet, mi összeszedi a lapokat, majd felém nyújtja.

-Tessék!

-Köszö....nöm.-nézek rá. Hirtelen a lélegzetem is elakadt, annyira szép volt.

-Ugyan nincs mit!  Ilyen aranyos maciknak mindig segítek!-üt játékosan a jelmez hasába.

Gyorsan kapcsoltam,hogy én egy munkahelyen vagyok.

-Ohh! Én meg ilyen aranyos lányoknak mindig osztok szórólapot!-meghajolva előtte átnyújottam a lapot.

-Köszönöm!-kuncog. -Nincs meleged amúgy abba a jelmezbe?-néz rám.

-De! Nagyon is!-nevetem el magamat,mire Ő is elneveti magát.

-Ohh hát ezesetben!-nyújt felém egy üveg vizet.- Tessék! Jól fog ez majd jönni.

-Köszi, még egyszer!-kuncogok,majd megdermed kezén tekintetén. Egy szilikon karkötő ékeskedett szép csuklóján mire az volt rá írva,hogy "I LOVE BTS". Szóval Ő egy ARMY. Szuper..

-Iza! Gyere!-kiabál egy másik lány.

-Megyek már is! Nos örvendtem! Majd még találkozunk! Szia!-majd el is indult a másik irányba.

Én csak intettem felé. Szóval Iza mi? Leültem egy padra, nem foglalkozva a munkámmal, levettem a jelmez fejét,majd abba az irányba néztem amerre az a lány ment. 

(Folyt.köv)

Rapmon&Mei (OS.) II.rész

Nos sajnálom,hogy ilyen sokáig nem írtam,de most igyekszem bepótolni lemaradásomat! Folytatódik a Rapmon Os, de most csak egy kis romantikát hozok nektek :D
Ohh és még valami! Készítettem egy új blogot,mert a Lizás történetemnek lassan itt a vége, s mivel nem lesz annyira Happy End mint ahogy hiszitek,ezért elkezdtem,hogy ne érezzétek magatokat majd rosszul! ITT! megtalálható lesz. Most csak egy bevezetést,írtam,de kíváncsian várom a véleményeteket! Nosz akkor kellemes olvasást!




Végre van egy szabadnapunk,mit most az egyszer nem a srácokkal töltöm. Hanem azzal a lánnyal aki egyre fontosabb nekem. Mei, Ő az a lány kit szívembe zártam. Az elején fura volt,mondjuk most se másabb a dolog, de már tudom,hogy miért ilyen. Makacssága megbolondít, s kedvessége meglágyít. Elfeledteti mind azt velem, mit gyerek koromban éltem át. Mielőtt megismertem volna életemet, hiányoltam egy bizonyos valakit. Tévhitben éltem,mert azt hittem,hogy gyerekkori barátom olyan mint amilyenre emlékeztem régen. De nem. Egyszer egy randi közepén,mit kedvesemmel töltöttem felkeresett,majd közölt velem egy-két  dolgot. Meghallgattam,hisz nagyon rég találkoztam vele. Néztem is egy nagyot,hogy hogyan talált meg,de elfogadtam,hisz nagy bajban volt. Segítettem rajta,de úgy érzem nem kellett volna. Sőt! Beszélni se kellett volna vele. Egy álnok nőszemély lett belőle. Gondolta,hogy én hülye majd segítek neki. Be is jött a terve,így sikeresen lehúzott. Nagy nehezen,de visszajött az a pénz mit kölcsön kért tőlem,de nem fogom neki megbocsátani. Gyerekkori barátok voltunk, a legeslegjobbak. De Ő átvágott. Mindegy, nagy nehezen túltettem magam ezen,s most kedvesemmel foglalkozom,ki itt áll mellettem,s velem tölti szabadidejét.
-Mi a baj?-kérdezi
-Semmi az égadta világon!-mosolygok, s homlokon puszilom
-Aha. Ne rágódj azon. Rég történt. Senki sem olyan mint,amilyen régen volt.-mosolyog
-Tudom,de hallgatnom kellett volna rád akkor.-nézek le a földre
-Hé!-áll meg s felemeli fejemet,majd szemembe néz -Te csak jót akartál! Az a ribanc hibája minden! De a múlt az múlt. Most jelen vagy,s a lényeg,hogy mi ketten itt vagyunk egymásnak.-karol nyakamba
-Igaz. A lényeg,hogy itt vagy nekem. -mosolygok,majd kezemet derekára helyezem -Mei?
-Mi az?-fürkészi arcomat
-Este..Este azt szeretném,ha máshol aludnánk.-nézek szép szemeibe
-Hmm..Lesz ott energia ital?-kuncog
-Ajj te!-nevetek majd megcsókolom -Na benne vagy?
-Hol lenne ez a "máshol"?
-Titok!-mosolygok
-Tudod,jól,hogy nem szeretem ha húzod az agyamat.-túr bele hajamba
-Megesik!-nevetek
-Hmm~.-s elenged,majd elindul
-Na most mi az?-kuncogok,majd utána megyek
-Gonosz vagy!-mondja morcosan
-Tudom!-megállítom,s magam elé fordítom -De így szeretsz!-megcsókolom
-Egyszer jól el kéne téged verni!-kuncog
-Majd ma megnevelhetsz!-nevetek
-Vigyázz,mert szavadon foglak!-próbál komolyan beszélni,de nem megy neki,mert elneveti magát
-Előbb tanulj meg fenyegetően beszélni!
-Bánja túró!-von vállat,s újból elindul -Akkor megyünk?-nyújtja felém kezét
Én csak felkuncogtam,majd megfogtam kezét,s úgy sétáltunk tovább. Lassan elérkezik az este, s vele együtt a meglepetésem is.


-Merre megyünk?-szólal meg szerelmem,miközben szemét letakarva vezetem a meglepetésemnek szánt helyre
-Nyugi,mindjárt ott vagyunk!-kuncogok
-De tönkre fog menni a frizurám!
-Nem fog! Nekem kopaszon is tökéletesen lennél! Jó itt most,óvatosan emeld fel a lábad,mert lépcső következik.-vezetem óvatosan
-Kösz! Kedves vagy.-nevet
-Jó na! De amúgy kinyithatod a szemed,mert itt vagyunk!-veszem le kezemet szeméről

Mei POV~

Nem tudom,hogy mit tervez mára Namji,de már nagyon várom. Érzem,hogy valami extra dolog fog ma történni. Nem mindig ilyen,csak amikor rájön a "romantikázhatnék". Ahj de szeretem! Az elején,mikor "megismerkedtünk" nem gondoltam volna,hogy ez lesz.Az a kaland,mit átéltem vele akkor,nem bántam meg. Sőt! Isten áldja az emberiséget,hogy így történt minden! Hisz nem mindenki kaphat a semmiből herceget! Mondjuk én megkaptam a sajátomat,de nem átlagos módon. Eddig senkinek se mutattam meg való énemet, de neki sikerült megtörnie. Embert,míg így nem szerettem,mint Namjit! A fiúk is nagyon jó fejek. Örülök,hogy ilyen barátai vannak,kedvesemnek
-Merre megyünk?-kérdeztem,miközben szememet letakarva vezetett
-Nyugi mindjárt ott vagyunk!-húzza még az agyamat
-De tönkre fog menni a frizurám!
-Nem fog! Nekem kopaszon is tökéletesen lennél! Jó itt most,óvatosan emeld fel a lábad,mert lépcső következik.-úgy tettem ahogy mondott
-Kösz! Kedves vagy!-kezdek el nevetni
Jó na! De amúgy kinyithatod a szemed,mert itt vagyunk!-veszi le kezét szememről
Ami ott engem fogadott, az maga volt a mennyország!

El sem hiszem,hogy idehozott. A szoba nem volt ez a puccos helyiség, szóval pont jó volt. Tudja jól,hogy mi a jó nekem. Ki tett magáért!
-Na mi az elvitte a cica a nyelvedet?-karol át
-Ez gyönyörű!-fordulok vele szembe majd megcsókolom -Köszönöm!-nézek szép szemeibe
-Ez még nem minden!-mosolyog
-Ennél is jobban meg akarsz hatni?-kuncogok
-Gyere!-fogja meg kezemet,s húz maga után
Én követtem,s közben izgultam,hogy még mivel lephet meg. Hát a szívem megállt mikor megláttam.

-Ki szeretném veled használni ezt a helyet!-mögém áll s vállamat kezdi el csókolgatni
-Namji?-fordulok vele szembe
-Hm?-néz szemembe
-Szeretlek, és köszönöm!-ölelem meg
-Én is szeretlek!-simogatja hátamat,s fejemet
Ezután egymás szemét pásztáztuk,majd közeledtem felé,s csókkal leptem el ajkait. Kezei lejjebb vándoroltak,s ruhámtól megfosztva simogatott. Ő is követte példámat, így megvált ruháitól.
Ez az este úgy érzem,hogy fantasztikusan fog eltelni. Életemmel tölthetem,egy nagyon szép helyen. Teljesen más személyiség vagyok mellette.

(kellemes olvasást^^)

Rapmon&Mei (OS.) I.rész

sziasztok! Itt a következő OS. Ami a mi Leaderünkről szól és persze az ő szemszögéből történik az egész! Remélem tetszeni fog! Ohh és valamit elfelejtettem,ebből lesz még egy rész. :)
vagyis ennek lesz folytatása:)

NamJoon POV~

Mint mindig, a mai napunk is mozgalmasan telt. Egyik helyről a másikra kellett mennünk,hogy minden meg legyen az új mini albumunk. Nem csak a rajongók,hanem mi is várjuk,hogy végre kiadhassuk. Minden érzésünket beleadtuk ezekbe a dalokba,reméljük,hogy az A.R.M.Y.-k átérzik majd. Már sötétedik és mi még mindig dolgozunk. Nehéz az élet,de ahogy mondják, az idő pénz. Mi meg nem adjuk fel holmi fáradtság miatt, mert mi vagyunk a Bangtan Boys! Megmutatjuk az egész Világnak,hogy kik vagyunk! A hangunk még a az Óceánokon túl is üvölteni fog! Mi így vagyunk boldogak. A rajongók és családunk támogatása erősíti szívünket.

Már lassan tíz óra és mi még mindig javítgatunk dolgokon. Már leragad a szemem. Bevallom pár napja nem alszom eléggé jól. Róla álmodom, és ugyanazt. Hogy mikor kicsik voltunk, sokat játszottunk, nevetgéltünk. De most, most semmi. Egyre jobban érdekel,hogy Ő vajon hol van és hogy lehet. Fura érzetem van,de nem tudom,hogy miért.
-Hé Namjoon! Minden oké?-ér a vállamhoz Jin Hyung
-Igen Hyung,csak fáradt vagyok.-mosolygok
-Értem. Lassan haza megyünk és pihenünk!-mosolyog majd elmegy dolgára
Imádom a Hyungjaimat. Hiába én vagyok a Leader az Ők szava sokkal többet ér, legalább is nekem.

Sok időbe tellett,de mindennel elkészültünk. Magunk mögött tudhatjuk a fotózást,interjút, rádió adásokat. Elfáradtunk mit ne mondjak. Már épp a kocsiba szállnék be a többiekhez, ami odébb parkolt a kelleténél,de üvöltözésre lettem figyelmes.
-Ez mi volt?-szólal meg Jungkook
-Nem tudom...hagyjuk,nem érdekes.-majd szállnék be újra de most egy női sikolyra kaptam fel fejem
-Na jó ez már azért nem hagyható figyelmen kívül.-mondja Jin Hyung
-Szerintem se.-támogatja Jimin
-Megnézzük?-kérdezi Hoseok Hying
-Nézzük.-helyeslem
-De srácok!-szól ránk a sofőr- És ha bajotok lesz?
-Nem lesz!-mondja Yoon Gi Hyung -Max boxolunk egyet ennyi.-kuncog
-Ez nem vicces!!-szól ránk a sofőr
-Jó akkor megnézem én egyedül!-mondom
-De Hyung! Egyedül lehet veszélyes lesz!-szól rám Jimin
-Nyugi csak megnézem!-s már indultam is,meg nem várva a többiek mondandóját

Követtem a hangokat,egyszer hangos,egyszer halk volt. De én így is tisztán értettem. Egy lány bántalmaznak ha jól logikáztam ki. Mikor megérkeztem a helyszínre nem hittem a szememnek. Az a bizonyos női sikoly épp a szemem láttára intézett el két férfit.
-Tudod kit tapogass bazdmeg!-rúg egyet az egyik férfiba
-Hü...lye k-kurva!-nyögte a másik földön fekvő
-Te is kérsz bazdmeg?!-közelít felé,majd a férfi összehúzta magát -Én is így gondoltam!-felnevet majd elindul
A földről fel vett egy üveget majd beleivott. Kissé ittas lehetett mert dülöngélt.
-Mi van te is akarsz egy menetet?-néz rám
-Még csak az kéne...-suttogom
-Hogy mi?-esik majdnem pofára
-Azt,hogy nem kéne egy ilyen lánynak mint te este mászkálnia.-kaptam el
-Hűhaaa de macsó itt valaki!!~-húzza el a szó végét
-Ja hogyne. -engedem el- Velük most mi lesz?-mutatok a kifeküdt két férfira
-Alszanak egy jót!-nevet- De amúgy,-közelít- Mi a neved szép fiú?
-Mért kéne azt neked elmondanom?-flegmázok
-Mert azért jöttél,hogy segíts nem?-néz bele szemeimbe
-Ha tudtam volna,hogy az a női sikoly ilyen embertől származik mint te, ide se jöttem volna.-sóhajtok egyet- Hogy akarsz hazajutni?
-Én?-mutat magára majd elővesz a táskájából egy energiaitalt,majd kibontja és beleiszik -Áhh~ Ez kellett már nekem. Bocsi mit is kérdeztél az előbb?
Én erre csak sóhajtok még egyet.
-Azt kérdeztem,hogy mégis hogyan akarsz te innen hazajutni?-nézek rá komolyan
-Jaaaa!-esik le neki - Hát..-belekortyol italába- Sehogy.-mosolyog
-Csakugyan?-húzom gúnyos mosolyra a számat- Felajánlottam volna,hogy haza doblak,de akkor mindegy. Örvendtem boxos leányka!-intek karommal majd elindulok

Már épp eljöttem onnan, s már láttam a kocsi fényét mikor hangot hallottak.
-Várj!-szalad utánam az a lány,de megint majdnem elesik
-Mi az már megint?-kapom el újra
-Még is hazatudnál vinni?-próbál megállni,de nem megy neki
-Ha ilyen szépen kéred. Gyere.-fogom meg hónalját,majd segítettem neki járni

Na végre!-száll ki a kocsiból Jin Hyung- Még is mi történt....itt?-akad el a szava mikor meglátja az ittas lányt -Mi folyik itt?-mutat rá
-Hát...-kezdtem volna bele,de a lány beelőzött
-Éppen ki akartak rabolni mikor ez a bátor fiatal....Hoppá!!-esik majdnem el újra -Segített rajtam!
-Ezért ittas?-néz rám Hoseok Hyung
-Igen,mert épp egy buliból jövök,ami nem igazán sikerült jóra.-nevet kínosan
-Azért még sem lehetett ilyen rossz!-nevet fel Jimin
-Áhh de nagyon is az volt!-próbál megállni a lány
-Namjoon és akkor most mi lesz vele?-kérdezi tőlem SeokJin Hyung
-Hazadobjuk.-s már ültettem is be a kocsiba

A többiek meglepődtek. Jungkkok már szinte aludt,és mikor meglátta az idegen lányt majd kiugrott a kocsiból. Mintha nem látott volna még lányt...

-Amúgy hol laksz és mi a neved?-kérdezi Jimin,közben szemével végig méri
-A körútnál és Mei.-mondja kissé kábán
-Az messze lesz fiúk!-szólal meg a sofőr
-Igen az eléggé messze van...-gondolkodik el Jin Hyung -Akkor most mit csináljunk? Nekünk is pihennünk kell.-néz rám Hyung
-Hát mi mást tehetnénk, mint hogy felvisszük magunkhoz?-nézek komolyan -Majd holnap haza vitetjük.
-Hogy miiiiiiiiiii?-akad ki Jungkook
-Jajj már ne sikongass!-fogom be fülemet
-Engem nem zavar!-mondja Jimin mosolyogva
-Azt gondoltuk!-mondja Hope Hyung -Engem se zavar.
-Jó akkor engem se.-helyesli Jin Hyung
-Jó akkor ez eldöntve!
-Minket már meg sem kérdeztek?-akad ki Suga Hyung
-Már így is mindegy, meg ímúgy is. Az Alien bealudt!.nevet fel Jin Hyung
-Jó mondjuk engem nem érdekel.-mondja Yoon Gi Hyung majd az ablak felé néz
-Én nem szeretnék zavarni!-néz rám csillogó szemmel a szőkeség
-Nem fogsz ne aggódj!-előz meg SeokJin Hyung
-Ja..-helyeslem

Nem telt sok időbe már is a Dormunkba vagyunk. Mindenki megvacsorázott,de a lány még mindig nem józanodott ki. Hát ki más szobájába feküdt le pihenni? Persze,hogy az enyémbe! Hurrá! Mondjuk én hoztam,én is fogadom. Jó mindegy, kibírom. Elmentem fürödni. Végre kitisztult mindenem. Felvetem alsómat meg még egy pólót,majd bementem szobámba. Furcsa,de Mei nem aludt. Mondhatni rám várt.
-Mi a gond?-zárom be az ajtót
-Nem tudok aludni! Oppa feküdj mellém és altass el!-nyúl felém
-Hahahah...nem! Feküdj le aludni magadtól!-meg fogom cuccomat majd leterítem azt a földre
-Most tényleg nem alszol velem?-néz rám
-Nem...ott az ágy örülj.-fekszek le
-Nem Fair!-vágja be a durcit
-Mért nem? Segítek nem? Akkor fogadd el azt amit kapsz! Már így is nagy luxusba vagy!
-Jó bocsánat!-fekszik le
Lehet kissé bunkó voltam? Hisz nincs magánál. Hajjj te srác!
-Legyen...-fekszek mellé
-Juhuuu!-fordul felém majd megölel
-Hé! Mit csinálsz??-tolom el magamtól
-Meg köszönöm,hogy itt lehetek-mosolyog majd számhoz hajol,de mielőtt megcsókolt volna elhajoltam
-Azért tudd már a határt!-szólok rá
-Ugyan már! Lazulj! Ááá~ mi ez a meleg?-felül majd leveszi pólóját
-Ne vetkőzz már!-takarom el szememet s az alsó tájékomat
-Még is csak tetszik nem?-ér kezemhez ami a nemességemen található,majd kezével kezemet mozgatva masszírozza férfiasságomat
-Ha-hagy abba!-harapom el a szó végét
-Nyugalom! -hajol felém majd megcsókol
Kissé nem engedtem magam. De amit lent művel az valami csodálatos! Hamar fordult a kocka. Alám került és most én kezdtem el csókolgatni.
-Na, csak benne vagy!-kuncog
-Ezek után mit gondolsz?-kapcsolom ki melltartóját majd,egyik mellbimbójára vetődöm, míg másik kezemmel masszírozom másik mellét.
-Ahh~-nyög fel
-Pszt!-állok meg- Halkabban!
Ő csak bólogatott,majd én folytattam munkámat,de most egyre lejjebb haladtam. Köldökénél behúzta hasát. Látom itt nagyon érzékeny. Halkan felkuncogok,majd folytatom utamat. Lehántom bugyiját,majd csókot hintek szeméremdombjára. Ajkát gyönyörű hang hagyja el,mitől férfiasságom még jobban felfele ágaskodik. Ujjam utat tört,s egyből két ujjal kezdtem. Egy nagyot nyögött,próbálta visszafojtani hangját,de nem ment neki. Nekem sem kellett több. Felkúsztam,majd komódomból kivéve egy óvszert,azt kibontva,majd magamra rakva behatoltam ebbe a szépségbe. Mielőtt nyögött volna megcsókoltam, ezzel elnyelve szép hangját. Lassan kezdtem,hogy had kínlódjon még egy kicsit,majd hirtelen gyorsítottam mitől fejét fogta. Felhúztam magamhoz,miközben csókolgatom szép ajkát,hátrafekszem, s Ő rám ül.
-Most te jössz!-túrok hajamba közben ajkamat megharapom
Eleget tett kérésemnek. A leggyorsabb tempóját felvette s csatára hívott. Néha-néha csípőjét nyolcas alakba mozgatta,mitől eszemet vesztettem. Éreztem határomat,de Ő beelőzött,de nem adta fel. Addig mozgott rajtam gyorsan míg én sem értem el a csúcst.
-Ez mennyei volt!-lihegi,majd rám dől
-Az,de most már aludjunk,csak előtte húzd ki magadból.-lihegem én is
-Máris.-s úgy tett ahogy kértem, majd így aludtunk el
A másnapom fáradtan telt,de megérte. Mei emlékezett rám,ami természetes. Egy ilyen estét ki felejtene el? De hazavittem. Azóta is tartjuk a kapcsolatot. Elég aranyos,de egyben erőszakos lány. Elhívtam randizni,fura de belement. Két nap múlva elviszem élete legjobb randijára. Remélem elfeledteti velem Őt.

(Nos mára ennyi lenne^^ Remélem tetszeni fog^^)

Ma bevallom neki...(OS.)

Annyeong^^ Nos mint megígértem több embernek is,hogy lesz Jungkook-os OS. Még várható, Suga, V, Jin,Rapmon...Nyugodtan kérjetek :D Most is természetesen Kookie szemszögéből lesz minden :D De itt most csak egy átlagos iskolás fiú :D

Ezt hallgassátok hozzá^^

Áhh ez nap is nagyon nehéz. Matekból egymás után három órám lesz. Kész,én meg fogok halni. Anya, Apa, szeretlek titeket. Én ma már nem térek haza. Vigyázzatok a mangámira,köszönöm.
Már itt vagyok az iskola előtt és várom,hogy elüssön egy jármű. De nem fog, mert ki az aki a járdán vezetne? Már tudom...Én. GTA-ba se tettem másképp. Áhj bárcsak otthon lehetnék,és játszhatnék egész nap. Tegnap találtam egy jó PC játékot is,és persze,hogy nem játszhattam vele este,mert suli van. Mindegy, ideje bemenni a terembe. Legalább Technika órával kezdünk. Ezt még szeretem is,meg rajzolni, de rajz csak hetente egyszer van, sajnos. Mondjuk nem vagyok nagyon ügyes Technikából,de legalább ott van Ő. Az a lány aki tetszik egy ideje. Miatta akár iskolába is járnék szívesen,csak adna egy esélyt. De én hozzászólni se merek. Az iskolába alig vesznek észre. Vagyis, én bújok el úgy mint egy Assassin. Elvagyok én magamnak. Bár a fiúk,a barátaim folyton mondogatják,hogy beszélgessek velük de én egy "nem" szóval letudom. Meg hát,amilyen tanácsokat adnak ők, az szőrnyű. Most így őszintén ki fogadná meg azt,hogy -idézem- "Járj kigombolt inggel,és kacsints lányokra....de ha akarod fiúknak is csinálhatod". Köszi Suga-Hyung, kedves vagy. Vagy a másik amit Jimin-Hyung mondott, "Szeksi denszelj a lányoknak és akkor észrevesznek!(igen így mondta)". Most így őszintén ki tenne ilyet? Hát biztos nem én.
Megérkeztem a teremhez ahol van az órám. Hál'Istennek nincs még itt Ő. Leültem a szokásos helyemre,majd telefonomat kezdtem el nyomkodni. Észre se vettem,de már mindenki meg érkezett és be csöngettek. Amint a tanár beért meghajoltunk előtte,s már kezdődött az óra.
-Nos gyerekek, -szólalt meg a tanár- Ma párokban fogtok dolgozni, egy ékszeres dobozt kell ma faragnotok. Hogy ne legyen veszekedés kihúzzatok egy papírt rajta egy számmal,és akivel egyezik a szám az lesz a párotok.
Na de jó, még ez is? Mindenki beleértve magamat húzott egy cetlit. Én a hármas számot húztam. Kerestem is az illetőt, de olyannyira nem figyeltek rám,hogy az már Animébe illő volt.
-Tiéd a hármas?-szólal meg mögöttem egy lány
-Igen az enyé...-fordulok meg majd lesokkolok
Ő az...Az a lány,akit kedvelek. Ez most egy ajándék lenne vagy büntetés? Hisz aki ismer az tudja,hogy milyen félős vagyok lányok körében.
-Szuper!-mosolyog- Akkor ma együtt dolgozunk. Számítok rád!
Annyira gyönyörű. Nem érdekel,hogy fiatalabb mint én, Én elfogadom úgy ahogy van. Apámnál  is fiatalabb Anyám,szóval nem gond.
-Figyelsz?-lép közelebb
-I-igen! É-én is számítok rád!-erőltetek egy mosolyt majd megfordulok és keresek egy üres padot
-Arrébb mennél?-mosolyog még mindig
-Ja..khmm. Persze.-ülök arrébb
Érzem,hogy a vér két irányba megy. Nyugi Jeon Jeong Guk! Szedd össze magadat!
-Milyen ékszeres dobozt csináljunk?-fordul felém
-M-milyet szeretnél?-nézek rá félénken
-Hmmm...Nem is tudom. -teszi állára kezét- Áhh már tudom!-csettint egyet- Csináljunk olyat ami jellemez mind kettőnket. Hisz ketten alkotjuk,nem?-néz rám
-Ez igaz. Tetszik az ötlet!-mosolygok rá
Annyira édes....én....én szeretem Őt. Ma...Ma bevallom neki. Nem habozok tovább.
-Akkor itt van egy-egy lap.-nyúl táskájához- Rajzold le,hogy mit akarsz rá faragni, én is így teszek.-adja oda
-Rendben.-vettem el
Ezek után nagyon nem beszélgettünk. Mindketten a munkánkra figyeltünk.
Tíz perc után megtört ez a csend.
-Úúúúú de szép.-hajol vállamhoz- Ez egy hangjegy? Nagyon jól rajzolsz Oppa!
Hirtelen a vér is megfagy bennem a hirtelen közeledésétől.
-K-köszi.-dadogom
-Szereted a zenét?-néz rám
-I-igen, Kiskorom óta énekelek és táncolok.
-Uhh akkor biztos nagyon ügyes vagy. Majd egyszer mutasd meg,hogy hogyan énekelsz, jó?-hajol közelebb
-R-rendben.-vörösödöm el- T-te mit rajzoltál?-váltok témát
-Egy babát!-nyújtja felém
-Aztaaa,de jól rajzolsz!-áll el a szavam- Amúgy egy babát? Hogyan jellemez téged
-Hát, a baráti körömben úgy említenek mint egy babát. A viselkedésem, a nevetésem olyan mint egy babáé. De....áhh nem ez nem mondhatom el.-rázza meg fejét
-Mit?-nézek rá meglepődve
-Áhh na jó, ha már ennyire győzködsz. Gyere-mutogat kezével,hogy menjek közelebb- Van egy olyan tincsem ami olyan mint egy babáé,és folyton felfele áll,mondhatni radarként szolgál.-suttogja fülembe majd elneveti magát
Tényleg úgy nevet mint egy kisbaba. Áhhh és milyen közel volt hozzám. De az vicces amit mondott.
-Hol van?-kuncogok
-Itt!-mutat feje búbjára -Csak mondom kivasalom,hogy ne látszódjon.
-Pedig látszik eléggé.
-Miiii?-akad ki
-Nyugi csak viccelek.-nevetek
-Gonosz!-üt vállamba
-Áu!-nevetek még mindig
Inkább dolgozzunk,mert kizavar a tanár. Nézd már most is milyen szemmel figyel minket!-nevet Ő is
-Jesszus!-ijedek meg-Amúgy rendben.
-Ez aztán a reakció!-nevet
Elkezdtünk dolgozni. Sokszor segítettem neki faragni,de elég ügyes volt így elboldogult. Párszor össze is ért a kezünk,amitől persze mindig zavarba jöttem. De lassan letelt az óra. Észre se vettük,de már kicsöngettek.
-ÖOhhh már is vége?-szomorodik el
-Igen.-pakolok el
-Hmmm....folytatjuk ma suli után?-kérdezi
Lent guggolok a földön,mert pakoltam a táskámba és mikor megkérdezte a vér is megfagyott bennem. Ott guggoltam megfagyva. Mint aki WC-zne.
-Oppa? Valami baj?
-Nem nincs!-állok fel hirtelen,de ezzel a mozdulattal bevertem kezemet a padba
-Jézus,jól vagy?-jön oda s megfogja kezemet
-P-persze! S-semmi bajom!-távolodom
-Én nem úgy látom.Meg kéne nézni,hogy nincs e komolyabb baja.-masszírozza,hogy ne fájjon annyira
-Ny-nyugi!-húzom ki kezemet apró kezei közül- Minden rendben van! Akkor suli után!-s már rohanok is ki a teremből
Áhh ez meredek volt öcsééém! Majdnem ott helyben el ájultam. De, várjunk csak? Megfogta a kezemet!!!! Én meg kihúztam az enyémet s elrohantam. De bunkó vagyok Istenem!!!! Bocsánatot kell kérnem suli után. Várjunk...Suli után??!?!?!? Akkor ez most egy randi? Mondja valaki azt,hogy nem az és ,hogy ez csak egy iskolán kívüli tanulás, vagy mi! Mindegy, túl sok nekem ez most. Megyek a következő órámra, ami...matek. Huhh de jó, már a pokolban érzem magamat. Megkell írnom a végrendeletemet.

Két matek már lement, már csak egy van. Fura, de most figyeltem. Máskor nem szoktam,ezért nem értek semmit. Tuti beteg vagyok, egy igazán halálos beteg.
Már csak húsz perc van az órából aztán ebédszünet. Hahh már kilyukad a gyomrom. Egyre lassabban telt az idő. Mintha megfagyott volna az idő és ott fentről nevetnek viselkedésemen. Biztos vicces,de nem nekem,
Végre letelt a harmadik óra is, így én rohantam is már kajálni. Szokásos helyemre, ami az iskola udvarának a végébe helyezkedik el egy fán. Igen egy fán. Onnan mindent látok. Annyira gyönyörű Szöul. Szerintem ma evés közben lerajzolom a tájat. Igen,ezt fogom tenni.
Számban a szendvicsem,kezemben a grafitom. Egy-egy harapás után rajzoltam. Ám ezt nem bírtam sokáig, mert megéreztem fájdalmam. Igaza volt neki, meg kellett volna nézetnem. Mindegy már úgy is lassan letelik a szünet.
-EL fogsz késni!-szólal meg valaki alulról
Én annyira megijedtem,hogy majdnem leestem.
-Hehh?-nézek le majd még egyszer majdnem leesek -M-mit keresel itt?-szólok le
-Láttam,hogy erre jöttél,így megnéztem,hogy milyen hely is ez. Még nem jártam itt,pedig én is ide járok.-nevet
-Ohh -mászok le- értem. Hát én azért szeretek idejárni,mert ilyenkor egyedül tudok lenni.-teszem el cuccomat
-Ohh akkor megzavartalak?-szontyolodik el
-N-nem!-kapom rá hirtelen tekintetemet -Te nem zavarsz..vagyis -vakarom meg fejem- Tudod...én..én...kedv..-szólal meg hirtelen a csengő
-Áhhh siess!! El fogunk késni!-fogja meg karomat
Csak húzott maga után,én meg csak néztem. Majdnem elmondtam neki. De az idő nem volt velem. Mindegy! Megpróbálom még délután!
-Na szia! Akkor majd suli után!-megy is tovább
Én álltam még egy percet a folyóson,majd ráeszméltem,hogy becsöngettek. Gyorsan berohantam a terembe. Mázlimra még a tanár nem érkezett meg,így helyet tudtam foglalni. Az érkezésemre sokan felfigyeltek,de nem érdekel. Csak Ő jár most a fejemben. Nem kellett sok pedig...Ahj....Olyan béna vagyok. Padomra dőltem s csak Ő rá gondoltam. az utolsó pá órámon csak rá tudtam koncentrálni, semmi másra.
Hát eljött az idő, gyerünk JungKook megtudod csinálni!! Kint vártam a kapuban, s nem is kellett sokáig várnom,mert rá pár percre megjelent.
-Nos akkor mehetünk?-kérdezi mosollyal az arcán
-Mehetünk.-mosolygok én is
Gyerünk! Itt az alkalom!
Elmentünk az iskolához közeli parkba, ott vette elő a befejezni való tananyagunkat.
-Nos akkor kezdjünk is neki!-csap tenyerébe
-Várj...előtte még mondanék valamit.-sóhajtottam egyet- Én...Én...
-Mi a baj Oppa?-ér az arcomhoz
-Én nagyon kedvellek téged!-csukom hirtelen a szememet
Mivel nem kaptam válasz kinyitottam az egyiket, s amit láttam azaz volt,hogy elvolt vörösödve.
-Én..én-veszi el a kezét- N-nem is tudom,hogy mit mondjak!-fogja meg fejét
-Nem kell semmit se mondanom.-nyitom ki szememet- Csak azt szerettem volna,hogy tudj erről! Nekem ez is bőven elég.-mosolygok
-De én is kedvellek Oppa!-csap szájára -Vagy is....izé..
-M-mi?-tágul ki szemem- T-tényleg?
Válaszul csal bólogatott.
-De, hogyan?-nyelek egyet
-Már nyár óta.-néz el- Egyszer egy parkban láttalak a barátaiddal és pont akkor segítettél egy kislányon aki nagyon sírt. Szóval...azóta.-néz rám hatalmas gyönyörű szemével.
-Komolyan?-vörösödöm el- Hát tudod, én azóta kedvellek,amióta ide járok.-vakarom meg tarkómat
-Höeeeeh..-kuncog- Az elég sok idő.
-Ne nevess!!-kuncogok én is- És mond csak...Ráérnél...valamelyik nap?
-P-persze!néz rám fülig érő szájjal- De most már fejezzük be ezt!-mutat a dobozra
-Rendben!
Ezután csak hülyéskedtünk. Vagy is csak ő piszkált engem, de én sem hagytam magam. Mikor épp csönd volt dúdolgatni kezdtem.
-Ez mi? Tök jól hangzik.
-Mi? Ja ez? Ez az egyik szerzeményem a barátaimmal-mosolygok
-Hűhhhaaa! Elénekled nekem?-csillog a szeme
-Doegopa neoui oppa neoui sarangi nan neomu oppa, nareul moreun cheokhaedo chagaun cheokhaedo  neol mireonaeji mothagesseo. .-énekeltem
-E-ez gyönyrű!-fogja meg kezem
Nem haboztam így összekulcsoltam kezeinket.
-Akár csak te.-nézek rá
Ebben a pillanatban éreztem azt,hogy cselekednem kell. Felé közeledtem, mire ő becsukta szép szemét. Ajkaira érzéki csókot leheltem. Visszacsókolt ami nekem, ezerszer, nem, inkább annál többször jobban esett. Szeretem, semmi kétség.
-Lennél a barátnőm?-válunk el
-Igen.-megcsókol majd megölel
-Szeretlek.-súgom fülébe



(Hát nos mára ennyi^^ Remélem tetszeni fog^^ Kellemes olvasást^^ Ja és ha valaki nem érti a Boy in Luv-ból idéztem a lassú részt! Ajánlatos hozzá hallgatni!)

Az idegen lány! (OS.)

Sziasztok! Úgy döntöttem,hogy kérésre írok Os-kat. Szóval nyugodtan kérhettek :D Na de nem is szaporítom a szót. Rövid beszámolót azért tartok. Ez a os. egy számomra nagyon fontos embernek készül :D A legeslegjobb barátnőmnek^^ (egy alku miatt persze) Remélem tetszeni fog neki és másnak is aki esetleg olvassa majd:D A történet Kim TaeHyung szemszögéből fog történni :D



Egy szép napos délutánon vagyunk. Végre a csapat kapott egy nap szabadnapot,és persze,hogy mi a szabadban azaz egy parkban töltjük. Mégis csak fiatalok vagyunk és nem akarunk négy fal között lenni huszonnégy órán keresztül. Hülyéskedtünk a fiúkkal,azaz Jungkook,én, Jimin és J-Hope-ot értem ezalatt. Egymást kergettük,dobáltuk. Igen, nekünk így telik el egy napunk,már ha nem éppen dolgozunk. Mert ott aztán huhuu megy a munka. Bár akkor is rongyossá nevetjük magunkat. Imádom ezeket a fiúkat, képletesen értve persze,de tényleg. Helyettesítik mind azt amit csak kb egy évben kétszer láthatok, a családomat.
Elfutottunk egy fagyizó mellett,de azonnal meg is álltunk. Így sorban egymásnak is mentünk.
-Ti is látjátok amit én?-kérdezi Kook
-Igen, a Mennyországot.-mondja Hope
-Aki az utolsó az a kukac.-jelenti ki Jimin majd futni kezd a fagyizó felé
Természetesen én később kapcsoltam,hogy mi is van. A szám tátva maradt,így gyorsan nyeltem egyet és bekapcsolódtam,de én vesztettem.
-Hááhhh Hyung de béna vagy!!!-mutogat rám Kookie
-Jól van na! Senki sem tökéletes!!-vágom be a durcit
-Jajj már ne hisztizz!-jön oda Hoseok
-Nem is hisztizek!-fordulok el tőle
-Aha azt látom.-röhög -Na gyere,kérjünk fagyit!-üt bele a hátamba
Én csak morcosan néztem utána,de a fagyinak nem tudtam ellenállni így már mentem is kérni. Időközben a három idősebb tag is megérkezett.
-Hogy vagytok ilyen gyorsak?-kérdezte Jin lihegve-Azt hittük,hogy eltüntetek...Uhhh fagyi.-csillog fel hirtelen a szeme
-Én nem bántam volna ha eltűnnek erre a napra. Többet én nem fogok futni az biztos.-mondja Suga semmilyen hangnemben majd leül egy székre -Hmm..Fagyi. Kérek.-mosolyog mint egy kisgyerek
-Igen,és ti vagytok a legidősebbek a csapatban.-csap a fejére Namjoon -Na gyorsan mindenki kérjen azt amit akar és menjünk.
Mindenki azonnal kért,azaz Suga csak kijelentette,hogy kér. Így nem állt fel,megvárta míg Jin viszi neki azt amit kért. Tipikus Yoongi. Kookie azonnal három gombócot kért. A többiek és én maradtunk kettőnél. Az eladó kissé le volt fagyva. Ismert minket a lány szerintem. Sőt biztosra veszem. Kiértünk a fagyizóból végre. Gyorsan mindenki tolt egy Selca-t, mert ugye a fagyizós kép menő. Én is így tettem.

Már azonnal is ment a netre.  Egyből kedvelték az ARMY-k. Imádom őket,de tényleg. Mondjuk a pletykákat meg a saesengek nem igazán kedvelem. Nagyon sok botrányunk volt miattuk. Nem értem,miért bántanak ha szeretnek minket? Mindegy nem is idegesítem magam.
Inkább foglalkozom azzal amim van. A családommal,hisz nem mindennap kapunk szabadnapot,
Nevettünk,mint mindig még most is. Jungkook olyan ügyes volt fagyi evés közben,hogy leette magát. Jól kinevettük őt mint jó barátok. Aztán jött a necces téma. Senkinél sem volt zsepi. Pedig ragadt a gyerek az olvadt finomságtól. Most vagy így marad,vagy kérünk valakitől zsepit.
Eközben hallottunk mögülünk egy puffanást. Mindenki hátrafordult és csak annyit láttunk,hogy egy lány a földön fekszik.
-Megnézzük mi van vele?-kérdezte Jin
-Aha,és ha már ott vagyunk kérjük tőle zsepit.-mondta Kook
-Jungkook!!-üti meg fejét Jin
-Most mi az?-néz rá értetlenül
-Semmi,nézzük meg.-mondta Namjoon
Oda mentünk a lányhoz aki még mindig feküdt. Jin lehajolt hozzá és kelteni kezdte. De a lány nem mozdult.
-Hívjunk orvost?-kérdeztem
-Lehet azt kéne.-mondta Jin
Ebben a pillanatban a lány kinyitotta a szemét és hangosan üvölteni kezdett valami után.
-A peperom!!! Add vissza Sir Midi!!!-ül fel hirtelen és a levegőbe nyúl
Hirtelen elakad a szava mikor ráeszmél,hogy hol is van. Mi is csak néztünk,hogy most mi folyik.
-Jól vagy?-ér a vállához Jin
-Áhh egy koreai!!! Segítség!!-üvölt
-Nyughass már!-szólók rá
-E-elnézést!-hajtja le fejét
-Koreai vagyok igen jól látod,de te nem vagy az,mint ahogy én látom.  Amúgy  mi történt? Beverted magad valahol?-sorolja a kérdéseket SeokJin
-Az előbb még  -néz körbe - Várjunk, hol vagyok?
-Tudod ki vagy?-kérdezi Rapmon fapofával
-Hogy ki? Hát öhm...-teszi állára kezét -Nem tudom!-csettint kezével
-Fasza...-mondom -Akkor most mi legyen?-nézek a fiúkra
-Hívjunk mentőt.-jelenti ki Jin,majd a telefonja után nyúl
-Áhh! Ne várj!-szólal meg hirtelen az ismeretlen lány
-Mi az? Valamid fáj?-néz rá aggódóan Jin
-Nem..én csak -nyel egyet- félek az orvosoktól.
-Nem emlékszel a nevedre,de arra igen,hogy mitől félsz? Ez,hogy lehet?-nézek Namjoonra
-Szerintem csak részleges emlékezet kiesése lehet,amit az agyrázkódása okozott. Régi dolgokra emlékszik, csak a jelenre nem, szerintem legalább is,-simogatja meg tarkóját Rapmonster
-De akkor is kell hívni orvost.-jelenti ki a hercegnő
-Nem! Én!-áll fel- Tök jól vagyok! Köszönöm a segítséget fiúk,de én akkor most haza is mennék.-indul meg,de mivel most verte fejét szédülés miatt majdnem elesett,így gyorsan elkaptam
-Saját magadra nem emlékszel,majd pont arra fogsz,hogy hol laksz nem?-nézek rá-Tök logikus.
-Ohh a kis macsó Kim TaeHyung.-kezd el ú-zni Jungkook
-Fogd be ragacs! Inkább szedd le magadról azt a szart!-nézek rá morcosan
Újból felállítom az idegen lányt,aki kicsit meg szeppent az előbbi dolog miatt de ez van.
-Mi van az arcán?-kérdezi félénken a lány Kookiera mutatva
-Fagyi.-jelenti ki Suga fahangon- Mehetünk már? Aludni akarok!
-Jajj már te és a lustaságod!! Inkább eddz és olyan leszel mint én!!-feszít Jimin
-Kit érdekel a te táblacsoki tested? Nekem legalább hullámzik a hasam!-húzza fel pólóját s neki kezd egyetlen tehetségének
A lány gyorsan szeme elé tette mindkét kezét. Zavarba jött. Ennyitől? Most komolyan?
-Akkor most mi legyen?-tér vissza a témához Jin
-Hát csak nem hagyhatjuk itt.-sóhajt egyet Rapmon - Biztos,hogy ne hívjunk orvost?-kérdezi
-Ne.-veszi el a kezét az arcáról -Kérlek titeket.-néz bociszemmel
Azta, szóval ez a lány,tud szép is lenni? Wáow. Meglepődtem. De mint ahogy látom mind a heten meglepődtünk. Jin most lágyult meg, már látszik rajta.
-Akkor maradj egy éjszakára nálunk.-törte meg a csendet Namjoon
-Hehh? Ez most komoly?-hisztériázik Yoongi
-Igen komoly. Benne vagy?-vált komoly arca Nam
-Hát...öhm...én, nem is tudom.-jött zavarba a lány
-Nem lesz semmi ha azon aggódsz.-mosolyog Jin -Csak egy éjszaka. Aztán elengedünk,de persze csak azután,hogy biztonságba tudunk. Van telefonod?-bólint az idegen -Na akkor szuper. Majd hívunk neked valakit.
-R-rendben! De tényleg nem akarok zavarni.
-Nem fogsz!-mosolyog Jimin
Szépen lassan elindultunk,de a lány még mindig rémült volt. Mondjuk nem is csodálom. Elfelejti,hogy kicsoda,erre hét fiúval megy egy idegen lakásra. Anyám, mi betegek vagyunk!

Hazaértünk kb húsz perc séta után és ahogy végig nézek a fiúkon nem mindenki fenékig tejfel,hogy egy idegen,aki ráadásul lány jön a lakásunkba. J-Hope nem volt vele megelégedve mint ahogy látom,se Suga. Ők ahogy beértek mentek is be a szobájukba. Már csak öten maradtunk.
-Ezeknek mi bajuk van?-terít meg Jin
-Nem tudom, talán menzesz?-kérdezem miközben segítek Hyungnak
-Lehet.-kuncog
-Öhm,nos-szólal meg az idegen- N-nagyon köszönök szépen mindent. Tényleg.-néz ránk
-Ugyan, semmi. Arra tanítottak minket,hogy kell segítsünk. A két jómadárra meg ne is figyelj.-kuncog Jin
A lány csak mosolygott. Elég szép a mosolya. Meg szép szőke haja se semmi. Eléggé beindító ez a lány. Biztos jó ötlet volt ide hívni?

Miután megvacsoráztunk mindenki kivétel én a fiúk közül elment fürödni.
-És mire emlékszel amúgy?-törtem meg a csendet
-Hát, azt hiszem arra,hogy külföldi vagyok és épp túrista életet élek itt.
-Csak hiszed?-nevetek -Egy látszik rajatad, kettő, látszik rajtad.
Erre Ő is csak nevetni kezdett. Hűha tud nevetni is? Meg nagyon édes. Anyám eléggé nagy bajba vagyok.
-Na srácok! Én voltam az utolsó.-jött ki a fürdőből Jin -Mehettek. De csak külön.-nevet majd eltűnik a szobában ahogy a többiek is tették. -Jó éjt!-szól ki majd becsukja az ajtót.
-Ez hülye!-nézek utána
-Fürödni?-kérdezi
-Aha, még nem hallottál róla. Tudod, az az amikor az ember tisztálkodik,hogy ne legyen büdös.-kezdem oktatni
-Tudom mi az!-néz rám gúnyosan -Csak azt szerettem volna kérdezni,hogy mehetek én is?
-Persze,hogy mehetsz!-mosolygok -Várj adok ruhát.-ezzel a lendülettel be rohantam a szobába ruhát keresni
-Aztán védekezzetek!-szólalt meg Jungkook
-Mi? Jajj de nagy a szája a kis szűznek!-s már rohantam is ki ahogy szereztem ruhát
Csak "Héé"-t hallottam miután becsuktam az ajtót. Bolond ez a gyerek. Előbb mondja mint,hogy gondolkozna rajta még egy picit. Aztán meg rosszul érzi magét,hogy megsértettük pici kicsi szívét.
-Na már meg is hoz...-nem tudtam befejezni a mondatot mert az idegen a szoba közepén kezdett el vetkőzni -M-mit csinálsz?-csukom be szememet
-Uramisten!-sikolt egyet
-Shhh, ne sikoltozz! Mért itt öltözöl? -megyek közelebb és óvatosan becsukott szemmel odadobom neki a ruhát -Menj gyorsan a fürdőbe és ott intézd magad!
-R-rendben!-hallom ahogy rohan -Merre van a mosdó?-áll meg hirtelen
-Folyosó végén balra!-még mindig csukva tartom a szemem
Ahogy hallottam becsukódni az ajtót kinyitottam a szemem. Normális ez a lány? Most így őszintén!!Áhh de amit láttam bele vésődött az elmémbe! Nem lesz ez jó, és még meg is kell várnom míg ki jön, mert én még nem fürödtem. Áhh fasza!

Leültem a kanapéra és próbáltam kiverni a fejemből a meztelen idegen lányt. Egy ideig sikerült is,de jobbra pillantottam és ott méltatlankodott egyik fehérneműje. Wáá még ez is!! Nem fogom én ezt kibírni. Már így is szűk a nadrágom.
Már lassan eltelt tizenöt perc,de a lány sehol. Mi az lehúzta magát vagy mi?
Már föl-alá járkáltam a nappaliban,mert még mindig az előbb látott dolgok úszkáltak okos fejemben...Haha okos. Ha az lenne,most nem gondolkoznék azon,hogy mit tennék legszívesebben ezzel a lánnyal.

Végre hallottam az ajtó nyitódást, és már rohantam is be ruhámmal a fürdőbe.
-Már mehe...-nem tudta bejezni,mert elrohantam mellette és becsaptam az ajtót
Nekem kész végem. Muszáj hideg vízben fürödnöm, vagy itt tényleg komoly bajok lesznek. Levetkőztem és már másztam is a zuhanyrózsába. Megnyitottam a hideget és fejemet alá nyomtam.
-Áhh ez hideg!!-üvöltök hangosan
Mit is várhattam most úgy őszintén? Hogy majd a hidegcsapból meleg víz fog jönni?
Szépen lassan elterelődött a gondolatom arról a szép lányról..EGY IDEIG. Megint sikerült rágondolnom, és ahogyan gondoltam úgy engedtem meg a meleg vizet. Hát igen. Az eszem ami perpillanat lent helyezkedik rajtam át vette felettem az irányítást. Egyre jobban keményedtem,mikor hirtelen kinyitódott az ajtó.
-Már emlékszem...-halkult el a hangja -B-bocsánat!!!-már csukta is volna be az ajtót,de én gyorsabb voltam
Kiszaladtam a zuhanyrózsából,majd beráncigáltam és bezártam az ajtót.
Ajtónak nyomva ott volt ijedten. Mit csinálok én? Ohh a francba is, mindegy! Mielőtt megszólalhatott volna megcsókoltam. Próbálta eltolni vizes testemet,de nem ment neki. Erősebb vagyok nála. De hamar feladta és visszacsókolt. Még a szájába is kérés nélkül beengedett.
Nyelveink heves csatát vívtak, és a következő amire ráeszméltem az az volt,hogy valamit érzek péniszemen. Megszakítom csókunkat és lenézek. Rámarkolt a merev részemre. Akkor benne van.
-Akarod ugye?-töri meg a csendet
Én csak bólintok és folytatom amit abba hagytam, de most már kifele mentünk. Egyenesen a nappaliba. Miközben mentünk két lábával derekamra ugrott,így én kihasználva az alkalmat megfogtam formás fenekét. Elértük a kanapét én  meg ledobtam rá. Szólni sem kellett már kezdte is a kézimunkát. Elég ügyes ez a lány. Levegőt már akadozva kaptam,mikor hirtelen forróságot éreztem ott alul. Ránéztem és csak annyit láttam,hogy farkam a szájába van. Nem habozott mit ne mondjak. Elkezdett mozogni,amitől én még kevésbé kaptam levegőt. Nagyon jól csinálja,de ha most nem cselekszek hamar vége lesz az éjszakának. Kihúztam férfiasságomat és ledöntöttem az ágyra,így rajta tudtam feküdni. Megfosztottam ruháitól amilyen gyorsan csak tudtam és szájától egészen odáig elhalmoztam csókokkal. Eközben már hallatta hangját. Egyre nagyobbakat kezdett nyögni mikor szeméremdombjára adtam puszit. De akkor volt az igazi gyönyör mikor egyik ujjamat majd  a másikat belé dugtam és hatalmasat nyögött. Csoda,hogy a fiúk nem jöttek ki erre. Mondjuk most nem is érdekelne. Adtam még puszit,majd felkeltem róla és tárcámat kerestem ami az asztalon volt. Kihúztam belőle egy óvszert és már is kibontottam.
-Várj,...majd én.-ad egy csókot majd rám húzta
Nem haboztam,egyből belé hatoltam . Elakadt a lélegzete egy pillanatra. Amint megszoktunk egymást mozogni kezdtem. Kissé lassan csináltam had bolonduljon még jobban.
-Gyho-gyhorshíts!-nyög ki pár értelmes szót
Én eleget tettem kérésének és középfokozatra váltottam. Egyre hangosabb volt amitől én is beindultam. Most semmi se tudott volna leállítani. Ha a fiúk itt állnának és néznének se. Egyre gyorsabban mozogtam és egyre hangosabbakat morogtam. Végül leggyorsabb fokozatomra váltottam,ahol már az idegen lány sikoltozott szinte. Löktem még párat mikor egyszerre értünk el a gyönyört. Még kicsit mozogtam benne aztán ráfeküdtem. Mind a ketten nagyon lihegtünk.
-N-nosh akkor, mire is...emlékszel?-nézek rá
-Az..egészre.-liheg ő is
-Akkor...mond...mi a neved?-puszilom meg mellkasát
-Kati.-mosolyog majd megcsókol
-Háhh tudtam én!!! Én megmondtam!-hallottuk Kookie hangját mögülünk
Fasza....nem csak hallgatóztak hanem még végig is nézték.
-Nem zavarunk?-kérdezem flegmán
-Ezt inkább én kérdezném tőletek! Nem tudtam aludni miattatok!-emeli fel a hangját Suga
-Jó-jó, nyugi. Már megyünk is!-löki be a fiúkat Jin
-Ahh ezek a hülyék. Bocsi az előbbi...-nézek Katira de ő már aludt
Nem volt más választásom így betakartam magunkat és egymás karjában aludtunk el.

(remélem tetszeni fog^^)

Ismertető a Blogról!

Sziasztok! Úgy döntöttem,hogy készítek egy Blogot a KPOP One Shotoknak! Mint ahogy a másik blogomnál mondta,itt is kérhettek külön részeket. Emiket eddig írtam One Shotokat kirakom,de a másik Blogomon is megtalálható lesz. Itt nem csak BTS OS-eket írok :) Majd mindenféle lesz!

Nos köszönöm figyelmeteket! :)