JungKook&Iza II.rész

Miután jól leszidtak,hogy leültem "munka" közepén csak úgy, befejeztem amit elkezdtem, összeszedtem cuccaimat,majd átöltöztem és hazaindultam. Beszálltam a kocsiba, ami rám várt,majd a Dormot vettük célba. Kissé elfáradtam a mai nap miatt, de csak szerintem azért,mert meleg volt.


-Megérkeztünk!-szól nekem a sofőr.
-Mi?-nyitom ki hirtelen a szememet,mert egész idő alatt csukva volt.-Ja jó.-dörzsölöm meg a szememet.-Köszönöm.-nyitom ki az ajtót.-Viszlát!
-Viszlát!-s már hajtott is el,amint becsuktam az ajtót.
Hajh, ha ez így fog menni, még az Idol élettől is elmegy a kedvem. De mondjuk nem volt annyira rossz ez az első nap. Sőt! Igazán jól szórakoztam,csak ez a meleg tesz nekem keresztbe. Nem nagyon szeretem, vagyis kibírom,csak nem ebben a jelmezben. Mindegy, menjünk fel a lakásba.

-Sziasztok!-nyitok be.
-JungKoooook!-fut felém Tae-hyung. -Tudod mennyire hiányoztál!-ölel meg,közben eljátssza,hogy sír.
-Jól van,jól van!-nevetek,közben menekülni próbálok.
-Nem engedlek!-ölel szorosabban.-Most az enyém vagy!
-Jin-hyung! V meg akar erőszakolni!-próbálok kiszabadulni,de ő továbbra ölel.
-Engedd már el!-szedi le rólam az Alient. -Na milyen volt?-mosolyog.
-Ez nem fair!-biggyeszti le az ajkát V.
-Jó na! Inkább menj és végezd el a dolgodat!-szól rá legidősebb tagunk.
-De..-szól közbe Jin, így nem tudja befejezni.
-Nincs de! Iparkodj!-üti meg a kezében lévő porolóval.
-Megyek már na..!-hisztizik,majd elneveti magát.
-Na mesélj!-fordul felém,közben a többiek, kivéve V-t, is csatlakoztak
-Hááát.-húzom a szó végét.

JungKook POV END~


Iza POV~

-Készen vagy már?-szól rám nővérem.
-Igen, két perc és mehetünk!-húzom össze táskámat.
-Várod már?-dől a szobám ajtajának.
-Igen!-mosolygok,majd felveszem a táskát a hátamra.-Na mehetünk!.
-Rendben gyere!
-Ohh várj!-állok meg hirtelen,majd visszafordulok a szobámban, és magamra kapom kedvenc karkötőmet.-Most már mehetünk!-indulok meg.
-Ahj te! Még mindig rajongsz értük?-kuncog.
-Igen. Nagyon szeretem őket.-fürkészem karkötőmet.
Ma van a szülinapom. Ma töltöttem be a tizenhetedik életévemet. A nővéremmel épp most tartunk egy vidámparkba,hogy ünnepeljünk. Tudom, ez elég gyerekes, de ez egy ígéret. Ma pontosan tíz éve,hogy a szüleink meghaltak. Igen, pont a szülinapomon történt a baleset. Én és a nővérem eldöntöttük,hogy minden évben elmegyünk ebbe a vidámparkba. Azon a helyen van egy kis rész,ahol mécsesek ékeskednek,mit szüleinknek szántak. Mindig elmegyünk oda. Viszünk virágot,mécsest, majd ha mindennel végeztünk imádkozunk értük. Hiányoznak,de nem érzem mégsem érzem egyedül magamat.
-Hallasz?-bök a metrón vállba testvérem.
-Mi?-kapom ki a fülest a fülemből.
-Ma nagyon nagy hőség lesz. Jobb ha ez nálad lesz.-nyújt felém két üveg vizet.
-Köszi.-veszem el. -Mikor érünk oda?-áll meg a metró.
-Most!-mosolyog.
Fel se tűnt,hogy már ott vagyunk.

-Wáoooo!!!-tátom el a számat. -Mennyit változott egy év alatt!-nézek körbe.
-Ez tényleg nem semmi.-mosolyog. -Őőő, vigyázz szerintem.-mutat egy irányba.
-Mi?-fut felém egy tucat kisgyerek.-Jézus!-ugrok reflexből arrébb. -Ez meredek volt!-törlöm meg homlokomat.
-Igen, de az a maci nem úszta meg!-mutat előre.
-Szegény,-nézek oda. -Megyek segítek neki!
-Te és a segítség? Beteg vagy?-nevet. -Jó, de siess.
-Rendben.-elindultam a lent guggoló maci jelmezes emberhez.

-Kell segítseg?-kérdezem

-Hát azt megköszönném!-mondja,de nem néz fel rám.

Lehajolok,majd összeszedem a papírokat.

-Tessék!-nyújtom felé.

-Köszö....nöm.-néz rám. 

-Ugyan nincs mit!  Ilyen aranyos maciknak mindig segítek!-ütök játékosan a jelmez hasába.

-Ohh! Én meg ilyen aranyos lányoknak mindig osztok szórólapot!-meghajolva előttem átnyújtotta a lapot.

-Köszönöm!-kuncogok. -Nincs meleged amúgy abba a jelmezbe?-nézek rá.

-De! Nagyon is!-neveti el magát,mire én  is elnevetem magamat.

-Ohh hát ez esetben!-nyújtok felé egy üveg vizet.- Tessék! Jól fog ez majd jönni..

-Köszi, még egyszer!-kuncog,
-Iza! Gyere!-szól nővérem.

-Megyek már is! Nos örvendtem! Majd még találkozunk! Szia!-majd el is indult a másik irányba.
Gyorsan visszarohantam, de nagyon furcsán érzem magam. Olyan deja vu érzésem támadt,mikor vele beszéltem.
-Mehetünk tovább?-én válaszul csak bólogatok.
Elmentünk előbb imádkozni, aztán próbáltuk élvezni a helyet. Azzal az érzéssel,hogy itt haltak meg szüleink, nem igazán lehet élvezni. De próbálok nem a rosszra gondolni, hanem csak a jóra.
Végül sikerült elvonnom a figyelmemet, de folyamatosan az a maci jelmezes ember hangja visszhangzik a fejemben. Annyira ismerős, mintha hallottam már volna valahol.
-Hé Iza! Jól vagy?-térít ki gondolkozásomból Unnie.
-P-persze.-nézek rá.
-Aha, és ezt most higgyem is el?-teszi keresztbe karját.-Itt vagyunk nem tudom hány órája, de te szinte itt sem vagy lelkileg. Mi a baj?-néz rám aggódó szemekkel.
-Nem tudom.-simítom meg karomat. -Olyan érzésem van egész nap mintha valamit elszalasztottam volna.-nézek rá.
-Mint például?
-Pont ez az,hogy nem tudom mi lehet az. Ahj.-sóhajtok.- Mindegy, élvezzünk ki mindent míg lehet.-mosolygok.
Ezután még jobban élveztük magunkat. Ajándékból még egy óriás macit is kaptam nővéremtől. Azt mondta, hogy "Majd pótolja azt,akit ma láttál." Haha, nagyon vicces. De a szándék a lényeg.

-Ideje menni nem?-kérdezem miközben a mosdóban vagyunk.
-Ha akarsz.-mos kezet.
-Már elég fáradt vagyok.nézek rá a tükörből.
-Akkor menjünk.
-Oké.- kimentünk a helyiségből, majd elindultunk kifele a vidámparkból, de valami nagyon kiszúrta a figyelmemet.
-Ezt nézd!-állítom meg.,majd egy irányba mutatok neki.
-Mi az?-néz abba az irányba.
-Nem látod?-kapom el karját.
-Nem, de ez fáj.-néz le karomra.
-Ne azt nézd!-kaptam el állát. -Hanem azt!-mutatom újból abba az irányba.
-Most azt kéne látnom,hogy egy fiú beszáll egy autóba?
-Igen!-engedem el.- Tudod ki Ő?-nézek rá.
-Nem. Mért kéne tudnom,hogy ki Ő?-húzza fel szemöldökét.
-Ő...-nézek újból abba az irányba. -A BTS fiúk egyik tagja, JungKook oppa.-szorítom össze öklömet.
-Ja vagy úúúgy.-esik le neki. -Akkor mit állsz itt? Menj oda és támadd le!
-Dehogy is! Nem merem..-halkulok el.
-Hát te hülye vagy.-mondja.
-Tudom.-sóhajtok egyet, majd megakad valamin  a szemem. Kookie oppa táskájából szórólapok kandikáltak ki.

Iza POV END~

JungKook POV~

-Komolyan? Tényleg annyira szép volt?-támad le Alien barátom.
-Igen.-bólogatok.
-De hát, ha ARMY, akkor tabu.-mondja NamJoon-hyung.
-Tudom...sajnos.-húzom el a számat.-Nem mintha többet fogom látni.
-Miért?-kérdezi Jimin.-hyung.
-Hát mert kétlem,hogy egy vidámparkba mindennap megy egy ember.-nézek rá.
-Ez igaz.-mondja az előbb említett.
-Nem igazán. Lehet vissza néz. Kitudja. -mosolyog Jin-hyung. -Én amúgy azt mondom,hogy ha sikerül, és meg lehet oldani,hogy ne legyen belőle baj, akkor randizhatsz vele. Legalább is szerintem.-áll fel,majd nyújtózkodik.-Na de én lefekszem aludni. Kookie neked sem ártana.-indul meg.
-Jó éjt.-mondtuk egyszerre.
-Jó éjt.-int kezével,majd eltűnik a szobában.
-Én azért ellene lennék. De te tudod, te életed, csak arra kérlek,hogy semmi hülyeséget ne csinálj.-követi példáját Leaderünk.
-Igaza van.-helyesli Suga-hyung.
-Nem mintha randira hívnám amúgy.-nevetek.
-Áhhh dehogy hívnád tényleg!-nevei el magát Hoseok.
-Ezt,hogy érted?-nézek rá.
-Már most nem tudom mennyi ideje,de csak róla beszélsz. Minden mondatodba beleraktad. Tetszik neked.-kuncog.
-Nem igaz. -nézek rá hülyén.
-De igaz!-áll fel a kanapén V. -JungKook szerelmes!-ugrál.
-Nem szerelmes, maximum csak tetszik neki.-mondja Yoongi-hyung.
-Hát hogyne. Meg én vagyok a mikulás nem?-állok fel,majd a mosdóba vettem az irányt.
-Tényleg te vagy az?-áll meg az ugrálással.
-Persze. Nem tudtad?-nevetek,majd eltűnök a fürdőben.
Ezek se százasok, de tényleg. Még,hogy tetszik. Feleségül ne vegyem el? Bár, azt bevallom,hogy tényleg szép lány, meg kedves így elsőnek. Áhh mindegy is. Inkább készülődök holnapra.
Lefürödtem,majd bevetődtem az ágyamba. Hamar elnyomott az álom.

-Kookie kelj....fel.-nyit be Jin-hyung. -Nem szóltam-mosolyog.
-Jó reggelt!-kapom magamra a pólót.
-Neked is. Örülök,hogy magadtól felkeltél.
-Még jó hogy. Nem akarok megfázni miattad.-nevetek. -Na megyek reggelizni aztán mosakodni.-indulok ki a szobából.
Köszöntem a többieknek. Bekaptam pár falatot, és mentem is mosakodni. Rendesen felöltöztem, és mentem az utamra.Köszöntem a sofőrnek, majd elvitt a vidámparkba. Miközben utaztunk készítettem egy fotót a rajongóknak, mert megkaptam a magamét a fiúktól,hogy nem adok életjelet nekik.

-Köszönöm. Viszlát!-szálltam ki a kocsiból.
Bementem, majd köszöntem az ottani embereknek, aztán gyorsan átöltöztem. Most nagyobb kedvvel estem a munkának. Újból táncolni kezdtem az embereknek,és most többen is vették el tőlem a lapokat. Éppen egy kis srácnak jártam a szokásos robot táncot, mikor valaki hátulról megbökött.
-Igen?-szólalok meg. -Miben segíthetek?-majd megfordulok.
-Üdv barátom! Rég találkoztunk!


(Folytatáááás. :D )